Holbok József: Emlékirat a szakonyi á. h. évangeliomi keresztyén egyházközség 100 éves fennállásának örömünnepére. Sopron 1893.

XV. Beszámolás

— 29 = haszonvétele nélkül — 1400 frtbau felvéve összeszámítjuk, kitűnik, hogy e maroknyi népnek a jelzett idő folytán, nem kevesebb — mint 00,000 frtba került hitéletének hű ápolása. — — — Bizony, nem csekély ára ez ama legdrágább kincsnek : a vallás és leikiesméret szabadságának! De nem mondja senki, hogy mindez talán csak a hiúság műve; ellenkezőleg: annak az összefogó jóakaratnak munkája, mely szerint nálunk a szégyen bélyegét érezné homlokára sütve az, a ki magát »kihuzónak« mutatná; nyilvánulhat bár egy-egy ellenkező vélemény, azonban a józan többségnek rendesen sikerül módját találni annak, hogy jól cselekedvén megzabolázzák a balgatagok tudatlanságát. I. Pét. II, 11. Azt se mondja senki — hiába mondaná — hogy »könnyű Szakonynak« ! . . . Igen? . . . talán azért, mert csupán 500 és egynéhány lélekből áll? vagy azért, mert a két szakonyi evang. híveknek összes tulajdonát csak 2,029 irva kétezerhuszonkilencz hold (1000n°-vel számítva) földbirtok képezi? De — a nehezet« is lehetségessé tudja tenni ez a nép azzal, liogy kis birtokát későn-korán, fáradhatatlanul művelve, jövedelmét szorgalmával és korszerű gazdálkodásával fokozza; a lélekszám csekélységét pedig a hívek buzgalma és vallásszeretete pótolja: a mennyiben a fiak, az atyai örökséggel együtt az atyák által gyakorolt kötelességeket is készséggel átveszik. . . . S ha mégis volt — bár csak egyetlen egy eset — midőn felsőbb tekintély közbejöttére lett szükség (s ezt is szívesen a felejtés fátyolával fedeznénk), de az igazság érdekében meg kell itt jegyezni azt, hogy az illető vidékről származott be hozzánk, s a jelzett esetben épen nem ugy találta, hogy a szakonyiak egyházi adó-terhe »könnyű« volna; különben nem igyekezett volna azon enyhíteni. Végül ne mondja senki — hiába mondaná — hogy »a mit tesznek, csak önmagukért teszik« ; . . . vajha megtenne hát minkenki, akár csak önmagáért annyit, mennyit megtehetue: bizonynyal el fogna némulni az az áldatlan panasz, hogy »szegények vagyunk«.