Kruttschnitt Antal – Vásárhelyi Pál: Isten zarándokai : A soltvadkerti két testvéregyház hőskorának története. Budapest 1937.

Báró Orczy István, mint proprietarius földesúr 1745. évben meghagyta Krück György pusztabíró és Schuffert János ispánnak, hogy a török hódoltság alatt lakatlanná vált Vadkert pusztáját német lakosokkal betelepítsék. Nevezettek uruk akaratját több német községben közhírré tették s különösen a kishartai, nagyszékely] és gyönki németeket hívták fel Vadkert betelepítésére. E felhívásra heten jelentkeztek s a másolatban a római katholikus plébánia levéltárában mind maiglan meglévő, az őrsi residentiában (Tarnaörs, Heves m.) 1745 Szentgyörgy (április) havának 16. napjáról keltezett letelepítési okmány szerint: „Praesenlibus (ez&nnél) adom tudtára, az kiknek illik, hogy az alább megírt' eszendőben és napon némely sváboknak sicut (még pedig)::.Schuffert Johann, Krück György, Albrecht Rudolf, Miller Wilhelm, Koch Henrick, Hirsch János, Keller Jakab requisifiánkra (kérésünkre) nemes Pest vármegyében lévő örökös pusztámat Vadkert nevűt megszállani engedtem Az ősi települők legnagyobbrészt Tolna vármegye pincehelyi járásának Nagyszékely nevű községéből jöttek. Valószínűnek látszik, hogy már 1745 előtt is voltak itt közülük »•gy néhányan, mert a nagyszékelyi családkönyv feljegyzése szerint a Deuchert (Tengert) család 1722, a Ferber család 1723, Lehr család 1722, Müller család 1722, Schilling család 1730, Ungar család 1739, Wiesz család 1737 évben költözött el onnan Vadkertre. Ezek túlnyomórészben reformátusok voltak, a települők azonban csakhamar szaporodni kezdtek, a mennyiben Németországból: Wiirtenbergből német és a felvidékről: Zólyom és I.iptó megyékből tót nemzetiségű evangélikusok jöttek. Az ág. liitv. ev. régi jegyzőkönyvben közölük: Euler Konrád, Klam Emészt és Wendel Mihály vannak névleg megnevezve. A régi német feljegyzés szerint: „Letelepedésük után, midőn anyagi szükségleteikről gondoskodva volt, szellemi