Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

A) A sárszentlőrinczi ág. hitv. ev. egyházközség statisztikai állása 1897. szept. 9. - I. Az egyház keletkezése

4 4. Fejér János, 5. Cseh György és Pál, 6. Tóth Péter, 7. Fenyő András és 8. Gál Mihály. Az 1726. évben háborgatást szenvedett a gyülekezet, mert rendes lelkitanitóját, T. Bárány Györgyöt, a vármegye elűzte azért, hogy munkás volt gyülekezeteinknek ebben a megyében való szaporításában. Említett lelkész Dörgicsére vonta magát s ott folytatta hivatalát, Lőrinczen a lelkipásztorságot helyette 1729-ig T. Bödő úr viselvén. Gr. Mercy Eszékről megérkezvén 1729-ben az ő ezen Tolnamegyében levő Hőgyész nevezetű uradalmába, első dolga volt az ő igen kedvelt emberéről, Szeneczei Bárány Györgyről tudakozódni, akinek elűzetését megtudván, olyannyira fölháborodott, hogy a vármegye tisztviselőin boszut akart állani azért, hogy az általa fölállított új telepítvényeket háborgatni és az ő kedves emberét — kinek az ő telepítvényei fölállításában tanácsával élt — elkergetni merészelték. Meghagyta a lőrinczieknek, hogy „az ő kedves Bárányát" azonnal meghozzák, mi meg is történt. Gr. Mercy testvérének fiát, akit örökösének fogadott (maga nőtlen maradván), Szeneczei Bárány Györgyhöz adta s általa taníttatta. Itt egy évet töltött ifj. gr. Mercy, ki később a franczia udvarnál Parisban követünk volt. 1716-ban Temesvár és a Bánság a törököknek 164 évig tartott uralma alól megszabadulván, ezeknek kormánya gr. Mercyre bízatott. Ez a szintoly értelmes, mint jóakaratú s fáradhatlan tábornok — a mint ezt Horváth Mihály Magyarország történelmének 5-ik köt. 32. lapján írja — az ország hálájára tette magát érdemessé. De méltó ő közelebb a mi — tolnai ev.-ok hálájára is, mert ő volt az, ki Bárány tanácsával a tolnamegyei vadonerdőséget és kietlen pusztákat többnyire megnépesítette s azon számos