A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

ÜNNEPI EMLÉKBESZÉD

giak és egyháziak egyenlő joggal intézzük az egyház ügyeit s közösen őrködünk a fölött, hogy Isten országa és az egyház Krisztus igaz szelleméhen s az apostolok utmutatása szerint építtessék és terjesztessék. Kötelezve érezzük ennélfogva a inai nap által magunkat, hogy mint apáink és anyáink nem szégyelték a Krisztus evangyéliomát, hanem éltek és haltak azért és a Jézus Krisztusbani igaz hit volt eletük iránytűje; ugy mi is álljunk meg a hitben, tántorithatlan szeretettel függjünk ev. egyházunkon és annak intézményein s ha valaki eltántorítani akar hitünk és vallásunktól, mondjuk azt, mire szent könyvünk tanit: Tartsd meg a mid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. II. De továbbá nem esnie a Jézus . Krisztusban való hitben kell szilárdaknak lennünk, hanem a szent életben is, épen azért engedjetek az apák azon felhívásának: Szenteljétek az Urnák sziveiteket és teremjetek gyümölcsöket az örök életre. Atyám fiai az Urban! Midőn elődeink e szép templomot nem esekély akadályok leküzdése, nem csekély küzdelem és fáradság kiállása mellett két év alatt a felajánlott kézi, szekérmunka és építési szereken kivül 26..000 forinton felépiték Isten dicsőítésére, kettős czélt akarták elérni u. m. 1-ször. Hogy Isten igéjéből, a Krisztus evangyéliomából itt megtanulják Isten törvényét és az üdv igazságokat és az Ur szent asztalánál eszközöljék bűneiknek bocsánatját s készítsék magukat az örök életre. 2-szor. Hogy növekedjenek a szent életben és megerősödvén a belső emberben teremjék az igaz keresztyén hit, szeretet és remény örök életre vezető gyümölcseit ugy magányos, mint nyilvános életökben. Jól tudták ugyan is ők azt, hogy az istenfélelme, kútfeje a bölcseségnek; jól tudták azt. hogy a kik Istent félik, az Ur megőrzi és megáldja, mert tábort jár az Ur angyala az őt félők körül és megszabadítja őket; jól tudták: magának Krisztusnak biztosításából, hogy nem az az igaz keresztény, az ev. egyháznak igaz és hü tagja, a ki csak azt mondja: Uram! Uram! — hanem az

; a ki a mennyei atyának akaratát cselekszi és hitét jó cselekedetekkel pecsételi meg az élet után. Ezen nemes tudatnak, ezen keresztyéni meggyőződésnek volt aztán kifolyása az, hogy ők igy szóltak sziveikben: »Jobb nekem az Ur házában egy nap, mint a