Koehler, Edinhard: A pöstyéni evangel. leányegyház keletkezése. Budapest 1900.
13 Az 1897. évről szóló iménti értesítőmben kifejeztem azon reményemet, hogy Isten segedelmével a kezdet nehézségeiből folyó fogyatékosságoktól is meg fogunk szabadulni s szerény kezdeményezésünknek összhangzatos és áldásos folytatása leend. Ez pedig legbiztosabban a közreműködő erőknek czéltudatos és egybevágó működésétől függ. Ép azért bölcsen intézte főpásztorunk, hogy a lelkipásztorkodással az 1898-ik évi idényre is a pozsonyi esperesség t. lelkészi karát bizta meg, mint a kik helyi viszonyainkkal már ismerősek voltak. Az énekvezetés ezúttal is Blaskovics Pál sziládi tanító úrra bizatott. Jelentésemnek a mult évről szóló részében említettem a karének fogyatékosságát, minek oka főleg abban rejlik, hogy közönségünk á legkülönbözőbb helyekről verődik össze, hol különböző szokások és énekdallamok használatosak : mindennek daczára e fogyatékosságon az 1898. évben már jelentékenyen javítottunk az által, hogy kérésemre Stubner Simon galgóczi polgári iskolai tanár úr szives volt az ottani iskola néhány evang. finövendékéből egy állandó egyházi énekkart szervezni, egyenesen a pőstyéni istentiszteletek számára. Nagy hálával adózom nevezett tanár úr e szíves közreműködéseért nemcsak a gondjaimra bízott pőstyéni leánygyülekezet énekügyének fellendítése miatt, de főleg azért is, mert így épen az énekkarba bevont fiúgyermekek vallásos nevelése érdekében igen jelentékeny és áldásos szolgálatot tett, a kik különben, csekély számuk miatt, a vallásos nevelés legfőbb eszközében, a choráléneklésben. aligha nyertek volna oktatást. Nem is palástolhatom el a felett való örömömet, hogy missiópontunk, Pőstyén, íme így még körön kívül is missiói tényezőként szerepel. Meg kell még itt említenem, hogy az istentiszteleti ének főleg a magyar nyelven jár sok nehézséggel, minek okát a már fentebb említett s többé-kevésbbé mind a három nyelvű énekre vonatkoztatható, különböző vidékeken megszokott dallamok eltérésein kívül még abban is látom, hogy t. i. magyar énekes könyveink mindeddig nincsenek. Megpróbáltam ugyan ez irányban a „Dunántúli egyházkerületi egyházi ének- és zenepártoló egyesületihez folyamodni, azonban választ mindeddig nem nyertem. Nem volna e kívánatos,
