Dobronyovszky Károly: A péteri ev. egyház vázlatos története. Czegléd 1890.

I. RÉSZ

i. RÉSZ. A póteri ev. anyaegyház kezdete, viszontagságai, üldöztetése egész megállapodásáig, 1742-től 1781-ig, 39 évi időlolyam. A péteri pestmegyei esperességhez tartozó ágost. liitval. ev. egyháznak keletkezése, a magyar protestánsokra nézvre egyik legszomorúbb, legkeservesebb időszakra esik 1742-dik évre III-ik Károly magyar király uralkodásának vége felé közeledő éveire és Mária Terézia királynő 3-ik esztendeire. Ezen időtájban az akkori buzgó evangelikus földes ur, felső petőfalvi Bohus Dániel, Bolius Sámuel nagyhirü ügyvéd egyetlen fia, ki atyja halála után Zólyom megyei Illésfalváról 7 evangelikus családot hozván magával e puszta határba, a hol csak egy csősz-gunyjió létezett, telepitett meg nov. 1. 1742.; kik is idieglenesen a bényei ev. egyházba kebeleztettek, de palást-dijt, akkori kényszer szerint, az iillei rom. cath. plébánusnak tartoztak fizetni. Valódi kezdetét azonban az egyház csakis 1743-ban vette. Ekkor hivatván meg száműzetéséből első lelkésznek Konyik János. Konyik János, a ki egy év lefolyása alatt, a már többre szaporodott telepitvényesekből. a fentebb nevezett hitbuzgó ev. földes ur hatályos befolyása s pártfogása mellett, önálló egyházat alapitott, kinek ideiglenes lakásul időközben Üllőről ideszármazott Kecskés János háza vétetett meg. Az isteni-tisztelet az úri lakban tartatott, aki minden tiltakozásnak daczára földes úri jogát épségben tartván fenn a hit dolgában. De ezen örvendetes kezdet még ugyanazon évben Konyik János lelkésznek elüzetése és Váczon a róm. cath. hitre áttérése által nem kis mértékben zavartatott meg.