Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Az első evangélikusok Pécs vidékén

- 9 sára és meggyökeresedésére. Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy a huszita háború végeztével sok menekült huszita pap jelent meg Pécsett és Baranyában, akik a XV. század második felében buzgón apostolkodva, a talajt a reformáció magvainak befogadására már előkészítették volt. A Németországból jött egyházi reformeszmék is azonnal fogékony keblekre leltek. A reformáció ugy látszik Siklósból indult ki. Siklóson, Perényi Péter birtokán, a lutheránus Siklósi Mihály tört utat az evangéliumi világosságnak. 1550 körül Siklós és környéke egészen a kis Rinya folyóig az evangélikus hitet vallotta. Lutheránus volt a laskói pap Sztáray Mihály, aki több társával 120 egyházat alapitott. Itt jártak és reformálták az egyházakat Szegedi Kis István, Eszéki Zigéríus Imre, Szerémi Illés. Szentantali Gergely. Az egyes községek közül egymás után a protestantizmushoz csatlakoztak Vörösmart, Hercegszöllős, Laskó, Kopács, Karancs. És Pécsett ? Nemkülönben gyorsan terjedt el a protestantizmus. Magában a katholikus egyházban is sokan rokonszenveztek a papok közül a protestantizmussal. Brodarics István pécsi püspök eretnekség hirében állott, Peregi Albert pécsi prépost a magyar reformátorokkal levelezett. Egy másik pécsi püspök, Dudith András elhagyta egyházát. Valószinü, hogy az 1540-es esztendőkben evangélikus iskola is volt itt. Sennyei váci püspök 1629-ben kelt levelében igy ir Pécsről; ,,Pécs városa olyan nagy, mint Bécs, van benne a katholikusoknak 30—40 házuk, a török és más vallásúak birnak körülbelül 1000 házat." E levélből nyilvánvaló, hogy a ,,más vallásúak" alatt az evangélikusokat kell érteni, miután ők végezték a hitjavitás e korában az uttörés munkáját és a reformátusok, mint ifjabb testvérek csak később léptek az idősebbnek örökébe. Az evangélikusság nem sokat késlelkedve szuperintendenciákba szervezkedett és Pécsett is volt a hiveknek egyházi szervezetük. A törökök kiűzése után az evangélikus egyház nem tarthatta magát fenn. Lipót idejében a római kath. papság hatalmának tetőfokára jutott, a protestánsok pedig a legszomorúbb sorsra kerültek hazánkban. A Nagy Lajos király idejében itt élt nagyműveltségű, türelmes róm. kath. papság helyét türelmetlen, harcias és kíméletlen papság foglalta el. Hatalmának birtokában és tudatában a legerélyesebben megkezdte az ellenreformációt. A prot. papokra, akik a török hódoltság idejében tanították, vigasztalták a szegény magyarokat, most nehéz megpróbáltatási idők szakad-