Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.
A Nádosyak
— 43 mindent a gyülekezet érdekében. Az ő felügyelői tisztének ideje a folytonos kérvényezés és jogkeresés ideje. Folyamodik telekátirási illeték elengedéséért, mikor a pénzügyigazgatóság a kérvényt kedvezőtlenül intézi el, folyamodik a pénzügyminiszterhez; amikor közben végrehajtani akarják a gyülekezetet, kieszközli ennek felfüggesztését. Eljár a gyülekezeti ingatlanok telekkönyvezése ügyében; folyamodik az országbiróhoz „a vasúthoz vezető uj ut mellett fekvő bekerített telek" átengedéséért. Kieszközli a temető közös használatát. Folyamodik segélyért a Dunagőzhajózási Társasághoz, a minisztériumokhoz, a gyámintézetekhez, stb. Minden kérvényt, de még a jegyzőkönyveket is pontosan átnézi, megteszi rájuk megjegyzéseit és igazításait. — Eljár az egyház ügyeiben a püspöknél, megjelenik az esperesi és kerületi gyűléseken. — Amikor a hiveknél szunnyadni látja az érdeklődést, élénk sajnálkozással felpanaszolja ezt a gyűléseken és uj lelket önt a csüggedőkbe. — Tanulmányozza az egyházi törvénykönyvet, kinyomatja Jeskónak Deák Ferenc felett tartott magvas tartalmú gyászbeszédét; megtéríti Schmidt Károly és Dietz Dániellel Roykó lelkésznek utazási költségeit. 1876-ban veszti el az egyház ezt a kiváló férfiút, akit Nendtvich Tamás mellett a gyülekezet második atyjául lehet tekinteni. A gyülekezet háláját Jeskó lelkész az uj templomban julius 9-én tartott közgyűlésen méltatja és a közgyűlés 9 évi felügyelősködése alatt az egyház körül szerzett érdemeit jegyzökönyvében örökiti meg. A Nádosy István emlékének megörökitésére összegyűlt gyülekezet az elárvult világi elnöki székbe annak testvéröccsét, a gyülekezetnek 1874-óta buzgó presbiterét Nádosy Kálmán földbirtokost választja meg, aki az Egyházi Rendszerben előirt hivatalos esküt nyomban le is teszi. Mindenképen méltó örököse bátyjának. Nagy körültekintése, igazi protestáns, egyenes jelleme, áldozatkészsége feltétlen bizalmat, tiszteletet szerzett nevének, melyet az utókor is mindenkor igaz becsüléssel emleget. Figyelme egyházunknak minden apró érdekére kiterjed és áldozathozatalát nem hiu dicsöségkivánásból, elismerés provokálásáért hozza, hanem lelkének spontán sugallatára és szivbeli örömmel. Meglát valami hiányt: azonnal intézkedik annak pótlásáról. Nem terheli az egyházat, amely szegény, hanem fedezi a hiányokat sajátjából. Finom, igaz magyar uri gondolkozására vall, hogy apró dolgokból nem csinál nagy eseteket. Amit más még észre sem vesz, arról ő
