Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

A templom belső felszerelése

— 29 is. Szóba került a légszeszvilágitás alkalmazása az oltárgyertyatartókon és a csilláron, sőt költségvetést készíttettek arra nézve is, hogy ily világitást hozzanak-e be, vagy pedig a petróleumlámpával, esetleg a „Milly gyertyával" való világitást-e ? Mint legegyszerűbbet, az utolsót fogadták el. Sebesy Ede művészileg metszett énekszámokat és ezekhez tokot adományozott, özvegy Czilek Dorottya háromkarú bronzgyertyatartót az énektábla megvilágítására. A templom diszitésére egy magát meg nem nevező nő nagypénteki használatra (1878-ban) oltári és szószéki gyászteritőket adott, özvegy Lang Jánosné Schuckmann Magda vörös posztóból való oltári- és szószékteritőket adományozott, Bayerné asszony egy kötött oltárteritőt. Özv. Pesztlné szül. Alexis Hannoverből, annak emlékére, hogy Pécsett született és keresztelt fiai konfirmálkoznak, az egyháznak ezüst oltári készleteket küld, Valentin Károly egy szép német bibliát ad az oltárra. Ezen kisebb berendezési tárgyak mellett hiányoztak a templomhoz tartozó nagyobb felszerelési tárgyak: orgona, oltárkép és harangok. Az a korábbi imaházban használt orgona — bizony csak harmónium, — amelyet 1861-ben 120 írtért Lesnyik szállított, nem felelt meg az uj templom kereteinek. Az uj templomba beszerzendő orgona alapját Lengyel Károly toponári jószágigazgató vetette meg 25 frtnyi adományával. 1862-ben erre a célra Dulz István 207 frtot gyűjtött. Az orgona készítésével Angster József pécsi orgonaépitőt bízza meg a gyülekezet. A fiatal Angsternek, ki orgonáival hamarosan országos hirüvé válik, ez volt a tizenhatodik alkotása. Az orgona 6 regiszteres, egy pedálos, a kitűnő orgonát 900 írtért szállította. A legnagyobb súlyt és gondot a gyülekezet arra helyezte, hogy a templom oltárán szép művészi kép legyen. Elsőben a pesti női gyámintézethez folyamodtak oltárképért, de ily nagy áldozatra ez sem szánhatta el magát és a kérésre 50 frtot küld. Mielőtt egy művészi szép kép festéséhez meg lett volna a szükséges fedezeti összeg, a gyülekezet már 1875-ben érintkezésbe lépett Székely Bertalan történelmi festész és tanárral, aki a Jeskó által adott eszmének, a gethsemanei Jézus képének megfestésére hajlandónak is nyilatkozott és pedig 400 frt dijért. A Jeskóhoz irt levelében jelzi, hogy sem az alvó apostolok, sem az angyal alakjai nem kerülhetnek a vászonra, különben Jézusnak alakja törpülne el és vesztene jelentőségéből. Tájékoztatást kér arra vonatkozólag, milyen világítása van az oltár-