Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Templomépítés.

- 23 urat, kire igy a maguk, mint gyermekeik lelki vezetését s az egyház jövőjét bizandják, előbb meghallgathatnák, — miután a nyert ajánlat folytán kétségbe sem vonható, miszerint a tisztelendő ur szent hivatásának teljesen megfelelend, az előleges szónoklat szükségtelennek véleményeztetett". November 1-én a Roykó Károly esperes-helyettes elnöklete alatt tartott gyűlésen a három hivatalos jelölt közül egyhangúlag Jeskó Lajos bakonycsernyei segédlelkészt megválasztják és kiállítják részére a hiványt. Jeskó a hiványt megjegyzés nélkül elfogadta és 1869 január 3-án volt „hivatalába beavattatása". Nagy volt a gyülekezet öröme, boldogsága és ennek kifejezést is adtak azzal, hogy „ez alkalommal diszlakoma is rendeztetett". És méltán örültek, örömükben nem is csalódtak. Jeskóban kiváló, derék férfiút, igazi papot nyertek; 1869 január 30-án már elnököl a presbiteri gyűlésen és ettől fogva közel egy félszázadon át minden az ő törhetlen akarata, céltudatos irányitása mellett történik a gyülekezetben. Jeskónak elévülhetetlen érdeme a templom és paplak épitése körül van. A templom épittetésének gondolata ugyan nem az ő eredeti gondolata, az már régóta él, mint közkivánat a hivek szivében, de hogy e kívánalom megvalósul és pedig rövid idő alatt és szinte minden anyagi alap nélkül, ez elsősorban az ö fáradhatlan buzgalmának írandó javára. A gyülekezet még 1867-ben megújítja az 1846-ban már benyújtott kérelmét, hogy a város engedjen át a gyülekezetnek templom, iskola és paplak építésére megfelelő, alkalmas telket, megbízva a kérés beadásával Nendtvich Sándor mérnököt. A város a kérelem teljesítése elől nem zárkózott el, hanem felhívja a gyülekezetet, jelölje meg, hol kívánná a telket? A presbitérium ki is küld egy bizottságot telekválasztás tartására, egyben felhívja a bizottságot, különösen két helynek figyelembevételére, az egyik hely a Korona-vendéglő átellenében lévő hely, olyképen gondolva az építkezést, hogy a templom a Korona-vendéglővel szemben essék, az iskola és paplak a városmajor terére; a másik hely a Hétfejedelemnél lévő térség volna, olyformán gondolva az építkezést, hogy a templom a térre kerüljön, az iskola és paplak pedig a vásártérre. A bizottság el is járt megbízatásában és Nendtvich Sándor bejelenti, hogy mindkét teret föl is mérte, de mivel a telkek mindegyike keskeny, nem tartja azokat megfelelőknek. A város ekkor az Ország-uton, a mai Zsolnay Vilmos-utcának a Balokány-tóra eső oldalán ajánl föl 1634