Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Az evangélikusoknak újból való térfoglalása Délbaranyában

— 11 vigasztalásával. Igaz, a kath. fanatizmus fölkereste e jámbor imádkozókat, meg-megzavarta buzgó ájtatóskodásukat, de nem tudta elvenni kedvüket az istentisztelet tartásától, sem meg nem tudta törni egyházi öntudatukat. Mi több, belátva azt, hogy gyermekeik nem maradhatnak vallásos oktatás és nevelés nélkül, hamarosan megfogadtak egy Biens Gottlieb nevü kiszolgált őrmestert, megbizva őt gyermekeik tanításával és egyszerű istentiszteleteik tartásával. Alig erősödtek meg egy kicsit, rendes tanítót alkalmaznak és 1820-ban már építenek iskolát. Urvacsoraosztásra az esperesség időközönként Tolnamegyéből küldött ki egy-egy rendes lelkészt. De ez az állapot nem felelt meg sokáig a vallási közszükségleteknek, a mindsürübben előforduló esketések, keresztelések, temetések napról-napra mindjobban sür gették egy rendes lelkésznek alkalmazását. Az első lelkészt az esperesség 1829-ben Kácsfalura helyezte, mert az evang. hivek itt voltak a legnagyobb számban, Magyarbóly, Bolmány és Iván pedig ide csatlakoztak. A távolság, amely megnehezitette a lelkésszel való érintkezést, aki mint tanitó otthon eléggé el volt foglalva, de meg egyéb körülmények is megérlelték azt az óhajtást, hogy Magyarbóly függetlenitse magát Kácsfalutól. Röck Lajos, a herceg Schaumburg-Lippe uradalomnak (mely 1844-ben megvette a birtokot) Magyarbólyban lakó ügyésze kezébe vette a gyülekezetnek ez ügyét és az 1845. szept. 29-én Pécsett tartott kongregáció a megyei deputáció vizsgálata alapján kimondta, hogy Magyarbóly az országos törvények értelmében anyaegyháznak tekintendő és hogy lelkészt választhat. A püspök ajánlatára meghivták lelkészül Roykó Károly szárazdi káplánt, aki 1846. márc. 26-án hivatalába be is iktattatott. Roykó ezzel lelkészévé lett egy körzetnek, mely hosszában 9 órai, szélességében pedig 4 órai kocsiutnyi távolságra terjed és szétszórtan 900 prot. lelket számlált. E körzethez tartozott csekély számú hivével Pécs városa is. Roykó Károly nemcsak a magyarbólyi gyülekezetet szervezte meg és épitette azt ki rendezett anyagyülekezetté, hanem elévülhetetlen sok és nagy érdemei vannak a pécsi ev. egyház szervezése körül is. Igazi jóakarója és bölcs támogatója volt a pécsi ev. gyülekezetnek önállósitásánál. Fáradhatlan és nagy munkabíró férfi, aki bölcs megfontolással és céltudatosan dolgozott sok jeles talentumával Magyarbóly, Pécs, de az egész vidék evangélikusainak egyházi érdekében. Amilyen elsőrangú szer-