Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 4. Templomépítés

31 Orosházának, hogy kérelme és a vármegye ajánlása értelmében felépítheti az új templomot. Toll le nem Írhatja, szó ki nem fejezheti azt a határtalan örömet, amit az orosháziak éreztek,, mikor megtudták a jó hirt. A négy évtizedes küzdelem tehát az ő döntő győzelmükkel végződött. Most már felépíthetik Istennek szent hajlékát, a nagytemplomot. Bo'.dog örömmel sietett mindenki a községházára, hogy felajánlják a segítséget. A tehetősebbek vagyonukat, szekerüket; a szegényebbek dolgos kezük értékes munkáját. Mint a fáradhatalan méhek a virágport és a mézet, ügy hordták ők is össze az építkezéshez szükséges anyagot.. A legtöbbször több napijáró földről. A fát, deszkát és lécet Pestről, a vasat Gyöngyösről, a meszet, az üveget és a többi anyagot Szegedről, Szolnokról és Aradról. Mikor aztán minden össze volt gyűjtve,, hozzáláttak az építéshez. Ifjak és öregek, férfiak és nők versenyt hordták a téglát és a fát a falakra. Még az iskolás fiúk és leányok is mind ott sürögtek-forogtak iskola után a kőmívesek és ácsok körül és nagy buzgalommal adogatták nekik a téglát és lécet. Nem csoda tehát, hogy 1786-ban már készen volt az új templom. A nagytemplom. A község büszkesége. Az ősök törhetet en hitének és példás egyetértésének nagyszerű alkotása, amely mint drága kincs, örökségképpen száll nemzedékről nemzedékre. Isten, hajdan velünk voltál, Hogy felépült e templom s oltár, Erős szikládon, ősi hit! Az ellenség bár döngette, Hűn őrködött szemed felette,