Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Istentisztelet

5 elnök vezetése mellett számos tagból álló küldöttsége; dr Gedeon Lajos főreáliskolai igazgató, Szmetka Ödön prémontrei főgim­náziumi igazgató stb. A Szentlélek segítségül hívása és egyházunk hymnusának az Erős várunk eléne ilése után Paalik János nyíregyházi lelkész a következő áhítatos oltári imát mondotta szívből fakadva, meg­illetődött szívünkhöz szólva: Felséges Isten, Atyánk a Jézus Krisztusban! Édes érzelemben dobban meg szívünk, midőn ma trónod zsámolyához borulva a te szent orcádat keressük. A nehéz küzdelmeknek micsoda hosszú sorozata, a zúgó viharoknak micsoda áradata, de másfelől a Benned vetett hitnek s az evangyélmi hitbuzgóságnak micsoda fényes példái s főkép a te megtartó és megsegítő kegyelmednek micsoda tün­döklő jelei tárulnak emlékező lelkünk elé, mikor e gyülekezet múlt­jába visszatekintünk, a mely ma egy jelentős határvonalhoz ért s százéves fennállásának emlékünnepét üli. Óh hol a nyelv, mely kibeszélhetné a te hatalmadat; hol a szó, mely méltóan zenghetné a te irgalmasságod, végetlen hatalmú nagy Isten?! Úgy állunk itten, mint a beszélni kezdő kis gyermek, mely ajkaival képtelen kifejezni háláját és szeretetét leghívebb gon­dozója: édes anyja iránt s azért gőgicsélve annak kebelére borul s anyja ezt megérti, — mi is így borulunk lábaid elé, jó Atyánk, óh hallgasd meg és fogadd szívesen igénytelen szavunkat, a mely­lyel irántad való hálánknak s szeretetünknek kifejezést adni óhajtunk. Áldunk tégedet ama jóságodért, a melylyel azt eszközlöd, hogy égi igazságod világító tüze az emberek között soha ki ne aludjék. Áldunk ama bölcs intézkedésért, hogy e szent tűznek a szikráit kiválasztottaid szívében elszórod s lángoló tüzekké gerjesz­ted, hogy lángjuk újabb és újabb tüzeket gyújtson a szívekben, azokat felmelegítse s bennünk szent érzelmeket fakasszon, mint a hogy a napsugár csókjára virág fakad a réten. Áldunk azért, hogy a nemes törekvést diadalra segíted mindentehető jobboddal s a gyenge embernek emberfeletti erőt kölcsönzöl a hitben, mely a lehetetlennel is megvív, hegyeket megmozgat, kopár sivatagokat virulásra kényszerít, a mint kényszerítette itt e helyen is, a melyen most állunk, hol száz év előtt egy száraz, égi permeteged üdítő cseppjeit szomjazó avar állott, itt-ott alig zöldelő füvecskével s ime ma egy szépen viruló kert áll, tele nemes, gazdag gyümölcsözést ígérő gyümölcsfákkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom