Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Díszközgyűlés

26 Hogy az iskola építési költségeit fedezhessük, a Tverdon-házat el kellett adnunk. Iskolánkban három tanterem van, egy tanterem szolgál a hitoktatás céljaira. Ma még csak az egyik teremben folyik a tanítás, minthogy ez időszerint csak egy tanító fizetését tudjuk szerény költségvetésünkbe beilleszteni. A jövő teendője lesz az iskola fejlesztése és a hitoktatás rendezése. Jelenleg évenként 200 evangélikus ifjú részesül hitoktatásban. Ezek közül 60 növendék a gimnázium, főreáliskola, tanítóképezde és a honvédhadapródiskolába jár. A hitoktatás nagy terhet ró a különben is elfoglalt lelkész vállaira, minthogy az elemi iskolába járó növendékeket saját iskoláikban kell felkeresnie. Egyházunk a szomszédos községekben lakozó híveinkkel együtt körülbelül 1000 lelket számlál. (1812-ben 300 lélek.) Fizető tagja van az egyháznak 313, akik évenként 2200 korona egyházi adót fizetnek. Az egyház kiadása évenként 10-12000 korona, amely összeg legnagyobb részét a hagyományok kamataiból, a Fábiánház haszonbéri összegéből és a Brüll-féle telken levő magtár haszonbérletéből fedezzük. Az egyház száz éves fenállásának emlékét egy úgynevezett jubileumi alappal óhajtjuk megörökíteni, amelyre eddig 4000 kor. gyűlt össze A nőegylet a jubileum alkalmából a templomi szószéket sisakkal látta el és buzgón közreműködött az ünnepély rendezésében. Az egyház száz éves fenállásának emlékére. Veiszlovits Lajos úr nemes gondolkodásra mutató ajándékából „az Isten megsegítő kegyelme iránt alázatos, az elődök buzgósága iránt hálás és az eljövendő idők felöl bizodalmas lélekkel" márvány táblát állítottunk fel, amelyen Máté evangélistával valljuk, hogy Jézus a mi vezérünk és az ő tanítása a mi egyházunknak a szegletköve. Megemlékezve a nagy reformátorra, evangélmi egyházunk alapítójára Lutherre, írtuk fel ez alkalommal a templom kapujára az ő diadalmas igéit: „Erős várunk az Úr Isten". Biharvármegye nagy területén, mely 10919 négyzet kilométerén 577312 lelket számlál és Nagyvárad rohamosan fejlődő városában, melynek lakossága 1857—1910. évig 22443 lélekről 61034 lélekre emelkedett, a mi egyházunk egy kis sziget a tengerben. Mégis mi úgy érezzük, hogy ennek a kis szigetnek meg van a maga rendeltetése. Az egyház egyesíti híveit a haza és a vallás szeretetében, ez kiséri híveit a bölcsőtől a koporsóig, ez munkál-