Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Díszközgyűlés

21 gondnoktársa Pittner Fülöp kis gyermekei helyezik el a templom alapkövét. Közülünk még sokan emlékezni fognak erre a kis templomra, vagy mint akkor mondták, oratóriumra. Szerényen meghúzódott ez a telek egyik oldalán, igénytelen kis épület volt, torony nélkül. Az imaházat az új templom építésekor tiz év előtt bontottuk le. Fényképét és a keresztelő medencét, amely 1813-ban készült, kegyelettel őrizzük. Fidy 1812-ben kereste meg az esperességet és azután a vármegyét, hogy vizsgálják meg, képesek-e a nagyváradi evangélikusok egy lelkészt tisztességesen ellátni. Az esperesség kiküldöttei u. m. Nagy Sámuel nyíregyházi lelkész, Szirmay Árpád felügyelő és Kovács András 1812. május 26-án jelentek meg Nagyváradon, és megadták az engedélyt önálló egyház alakítására. A vármegye az engedélyt 1812. aug. 6-án kelt végzéssel adta meg. Az egyház első lelkésze a kassai születésü, Erdélyben, Tordán működő Greskovits József 1813. junius 13-án tartotta első beköszöntő beszédét német nyelven. A következő napon az egyház közgyűlése a városban nevelősködő Palánszky Györgyöt választotta meg tanítónak. Az egyház első lelkészének javadalma volt 400 forint készpénz, lakás, stóla és 20 köböl gabonanemü. Greskovits lelkészsége és Fidy István gondnoksága alatt nyugodtan fejlődött az egyház. Greskovits halála után 1826—1836. Lányi Sámuel, ő utána p.dig 1837—1860 ig Glatz Sámuel volt a lelkész. Lányi alatt napirenden voltak a viszálykodások a lelkész és az egyház hívei között, dr Glatz Sámuel pedig lassanként visszahúzódott és elzárkózott hívei elől. Lányit az esperesség vizsgáló-bizottsága mozdította el állásától, dr Glatz Sámuel pedig állásáról leköszönt. Ily körülmények között az egyház hívei új és fiatal erő után néztek, aki újra szervezze a bomladozó egyházat. Hegedűs Imre vasárus és buzgó társai ezt az erőt meg is találták Rimler Károlyban, akit Békés-Csabáról 1861. május 1-én Nagyváradra hoztak. A mai generáció megboldogult Rimler Károlyban már csak a tiszteletreméltó és érdemeket szerzett öreg embert látta. Midőn Nagyváradra jött, férfi korának teljes erejében állott és ékes szólásával, nemes szívével és buzgóságával egy csapásra megnyerte hívei szeretetét. Ritka művelt és igen szorgalmas ember volt, három nyelven folyékonyan beszélt és prédikált. Nagy-Lévárdon, Pozsonymegyében született 1824-ben, iskoláit Pozsonyban és Bécsben végezte. Fiatal korában több protestáns mágnás család gyermekeit nevelte. Bátyja Rimler Pál gróf Apponyi