Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Istentisztelet

11 Kis kacsóid összetéve szépen Imádkozzál édes gyermekem! (Arany) s ő megszólal: A nap lement, az éj beállt Álom jö szememre, — Jó Istenem viselj gondot Alvó gyermekedre! (Székács) Az életnek nem kedves, fölemelő látványa-é, az Istenbe vetett bizalom e megnyilatkozása? Nem az életnek e jelenségét láthatta-é a zsoltáros, midőn azt mondja: az Ur angyala tábort jár az Ötet félők körűi!? (34, 8.) Szép látvány tagadhatatlanul Néró császár kertjében egy esti ünnepély; a pogány művészet, költészet minden kincsét pazarul szórja el; a dal, a zene vidám hangjait messze hordja az esti szél; az albán hegyek őrtüzei halványan tekintgetnek a kert fényben úszó ösvényeire, melyeken a korlátot, tekintetet, tartózkodást nem ismerő, dőzsölő pogány vidámság mulat. Fordítsuk el azonban tekintetünket, mert: „Ah érzem, érzem, m.ist is kér a lélek Mint dagadó párnákon renyhe kéjek!" (Madách) Gyerünk be a városba s vegyük szemügyre Krisztus híveinek azt a mártyr csapatát, azokat: „Kik a cirkusban hymnust énekelnek, Míg a bősz tigris keblöket kitépi!" (Madách) Oh, micsoda hangok ezek! Micsoda hymnus lehetett az! Annak a názáretinek a hangja csendült meg benne, mely arra tanít: „Szeresd még ellenségedet is, áldjad azt, ki téged átkoz!" (Máté 5, 44.) Annak az új eszmének hymnusa, „mely megrázta, mely új ábrázatot adott e világnak"; annak a hitnek hangja, hymnusa, melyet az apostol így fejez ki: „ha testemnek földi sátora lerontatik, épületünk lészen Istennél örökkévaló a mennyben!" (II. Kor. 5, 1.) Nem szebb, fölemelőbb kép-é ez, minden kínja, rettenése dacára. Szép látvány a tengernek képe, melyen nincs korlátja a szemnek; az ezerféle szín játéka; hullám űzi a hullámot, habrahab tolul; csend mindenütt, csak annak a nagy éggel ölelkező víznek búgása, moraja mindenfelé. És a sima fölszínen ott siklik tova a pompás, munkájára kevély ember alkotmánya. Vidámság, gondtalan nyúgodtság, mulattató zene, a viszontlátás édes reménye a szívben. De egyszerre csak megroppan a hajó derekában, oldalra hanyatlik mint a sebzett madár, kiadva a