Rimár Jenő: A nagyszentmiklósi ágost. hitv. evang. gyülekezet templomának felavatási ünnepe 1913. Nagyszentmiklós 1914.

I. Ünnepi beszédek és imák

7 sémiink mellett is semminemű anyagi előnyöket vagy fényt nem nyújtó egyházunkat megtartotta pusztán evangeliomának ereje s tiszta hirdetése által. Az oltalma és erőssége lészen annak továbbra is. Amidőn egyházunk a mai anyagias kor száz és százféle ellenségével kénytelen megküzdeni, amidőn annyi oldalról hangzik a vélemény, hogy a keresztről való tudomány bolondság avagy botránkozás, amidőn e világi bölcseség, mely az embert teszi meg istenévé, a lélekpusztitó kapzsiság, mely a pénzt imádja: te vagy az én Istenem, a vakmerő hitetlenség, mely azt tartja : együnk, igyunk, úgyis meghalunk, az anyagiság, melynek Isten és a Krisztus országa iránt semmi érzéke, semmi ideje nincs, az érzékiség, mely csak a testnek él s az evangeliom tanításában csak korlátokat lát, mik örömeiben gátolják, a csiiggesztöen nehéz megélhetési viszonyok, mik aggodalommal töltik el az embereket, uralkodnak a sziveken, tartják rabul korunkat: mégis egyházunk tagjaiban megnyilatkozott a készség, Istennek egy szép hajlékot emelni és együttes, közös adományaikkal hordták össze az áldozat filléreit szegény egyházunk oltárára, hogy ama nőnek letett nagyobb kegyes adományával — ki még életében óhajtá látni uj templomunkat — megvalósíthassuk régi óhajunkat: egy, a mi lélekszámunknak megfelelő, szerény viszonyaink mellett is, korunkba és községünkbe illő, méltó hajlékot építsünk Istennek. Néki dicsőségére, nekünk pedig lelki épülésünkre. Nehéz viszonyaink között természetes volt az aggodalom, mely a tervezgetéssel járt, a szent célhoz méltó a törekvés, hogy Isten házának minden egyes kövét a szeretet hozza össze és más indok a szív őszinte vonzalmain kivül szerephez ne jusson, hogy megvalósulva tervünk, az uj templom ujult erővel kösse össze a sze-