Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XVIII. Filiák s fiók gyülekezetek

58 a magtár vagyona ma: 21033 liter gabona és 20 frt készpénz; ez utóbbit ifj. Rupprecht János ur adományozta. 1882. évben Rupprecht Lajos ur 170 frt 61 krt adományozott tanszeralapra. Ezenkivül több izben adományozott kisebb-nagyobb összegeket, melyek az iskolapénztárba folytak. A fentjelzett magtárhoz is adott 12 mérő gabonát. Rupprecht Viola kisasszony pedig vallásos szüleinek erényeit követve, 1883-ban 33 becses uj könyvvel az iskolai könyvtár alapját tette le. Legújabban a gyülekezet özv. Horváth Józsefné, szül. Péterfy Zsuzsánna végrendelete folytán, 200 frt örökségnek birtokába jutott. 9. Mesterháza, Sajtoskál. E két községet azért kell egyelőre együtt emlitenünk, mert sorsuk — a nagy-geresdi anyagyülekezethez való affiliáltatásukat illetőleg — a múltban közös volt. A templomépités idejéből Sajtos-Kálra vonatkozólag hiányoznak ugyan a közelebbi adatok*); azonban Mesterháza eleitől fogva buzgó részt vett minden munkában, — közelebbről a templomépités költségeihez, a teljesített munkán kivül, 254 frttal járult. — Mégis a templomépitési engedélyt kérvényező — fentebb elősorolt—községek szövetkezetéből „némely silány okok (?) miatt" kimaradt. Ezen okok alatt, az adatok után alig lehet mást gondolnunk, mint két-három család vonakodását, kik továbbra is a NemesIvérhez való tartozandóság mellett nyilatkoztak. Ekközben 1786. aug. 8-án a Helytartartó-Tanács egy rendeletben meghagyja, hogy minden községnek valamely anyagyülekezethez kell beosztatnia. Midőn ennek foganatosítását Saághy főbíró e helyen felülvizsgálta, már nem lévén annyi ideje, hogy Mesterházán és Sajtos-Kálban személyesen szerezzen közvetlen tudomást a dolgok állásáról, Sopronba visszatérvén, útközben Mesterházy István ügyvédtől kérdezte meg az affiliáltatás ügyét. Ez esetleg épen a Nemes-Ivérhez szitó párthoz tartozván, Nemes-Kért vallotta Mesterháza és Sajtos-Kál máterének, holott épen őt kérte fel legközelebb az érdekelt két község közönsége, hogy „módját keresné, miképpen hogy ők Nagy-Geresdhez affiliáltassanak." E hűtlen eljárás végtelen bonyadalmakra s kellemetlenségekre adott okot. Ugyanis Mesterháza, két család kivételével, s egész Sajtoskál tényleg szakított Nemeskérrel; kötélezettségeit e gyülekezet s lelkésze irányában nem teljesítette, hanem Geresden vállalt terheket s nyert jogokat. A minek viszont az lett a következménye, hogy a nemes-kéri felügyelő Prusinszky József 1787. jan. 13-án a lelkész nevében panaszt emelt a megyén ellenök. A megye „bévett szokás szerint" deputációt küldött ki vizsgálatra, mely relációjában, az érdemes főbíró előzetes jelentése folytán kénytelen volt konstatálni, hogy miután a szóban levő községek törvényesen sem N. Geresdhez, sem Bükkhöz nincsenek kapcsolva, tehát Nemes-Kérnek jogai irányukban teljesen érvényesek. — Ennek folytán Illésházy István megyei főjegyző megküldi Nemeskérnek az 1787. apr. 3-án tartott megyegyülés jegyzőkönyvi kivonatát, mely a bepanaszolt két községet a követelt járulékok kifizetésében elmarasztalja. A végzés Mesterháza *) A teinplomépitésre 16 frt adott.