Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XVII. A gyülekezet munkássága kifelé

52 16. Boda Pál (ns.-ládonyi) 1863. apr. 26. hagyott a gyülekezetnek 60 frt. — krt. 17. özv. Bognár Jánosné (szemerei) 1864. jan. 10. hagyott a gyülekezetnek 800 frt — krt. 18. Szarka Károly 1868. márt. 25. hagyott a gyülekezetnek 200 frt - krt. 19. Tóth Pál 1871. febr. 12. hagyott az iskolára 25 frt — krt. 20. Fodor Pál, elhunyt neje, néhai Vitthnyédi Anna emlékére 1872. apr. 14. hagyott az iskolára 100 frt — krt. 21. Rupprecht József 1872. nov. 10. hagyott a gyülekezetnek 100 frt — krt. Rupprecht József 1872. nov. 10. hagyott az iskolára 100 frt — krt. 22. Pócza Éva (ns.-ládonyi) 1882. febr. 12. hagyott a gyülekezetnek 100 frt — krt. 23. Péterfy Zsuzsánna özv. Horváth Józsefné 1882. jun. 19. hagyott a gyülekezetnek 600 frt — krt. Összesen 4860 frt 30 krt. Ezen hagyományoknak nagyobb részét azonban, miután az alapitványozók azoknak hovaforditását a legtöbb esetben semmiféle feltételekhez sem kötötték: az építkezések által sokszor igénybe vett gyülekezet saját czéljaira felhasználta; ugy hogy jelenleg összesen csak 2162 frt 82 kr. meglevő töke feiett rendelkezik. Ezen szabadkezü eljárást ugyan nagy részben jóvá tette a gyülekezet az 1861—66-ig önmegadóztatása folytán szerzett 3240 frt értékű ingatlan birtokkal: mindazáltal az 1884. jun. 2-án tartott Conventben elhatározta, hogy templomának százados emlékünnepét, egy — közadakozás utján létesítendő — tekintélyesebb pénzalap által kívánja megörökíteni. XVII. A gyülekezet munkássága kifelé. A nagy-geresdí gyülekezet, míg saját körében az újjáalakulás s az egyházi belélet fejlesztésének nagy munkáját végezé: nem zárkózott el a külvilágtól sem ; — részvéttel hallgatta meg a hozzá segélyért folyamodó hitsorsosok panaszát és segített — mikor tehette — őszinte áldozat készséggel. S ez irányban tanúsított munkásságát nem azért érintjük e helyen, mintha ez által tükröt akarnánk kezébe adni, melyben magát öntetszelegve szemlélhesse; hanem mivel a kép, melyet százados múltjáról rajzolni megkisérlettünk, e vonás nélkül nem lenne egész. Itt csak azon adatokra fogunk szorítkozni, melyek a conventülésekben előfordulván, különben is a nyilvánosság színezetét viselik magukon. —