Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XVI. Hagyományok

50 Böhm-féle földekből fenmaradt 8400 CH-öl terület a gyülekezet szabad rendelkezésére hagyatott fen. Melyről adjuk ezen sajátkezű névaláírásunkkal ellátott alapítvány levelünket, hogy szolgáljon örök emlékül s buzdító például gyülekezetünk fenállásáig, mely hogy örök időkig álljon és virágozzék ez imaszerű forró óhajtásunk Kelt Nagy-Geresden, 1866. jan. 21. Fodor Pál felügyelő, Karcsay Sándor gondnok, Hajas Gábor pénztárnok, Szarka Károly pénztári ellenőr, Tamaska János gazda. Nagy-Geresdről: Bakó Samu, Vörös Sándor, Varga György és Ferencz, Kocsis János, Sári József, és István, Fejér Armin, Káldy Lajos, Rupprecht József. K i s - G e r e s d r ő 1: Szarka Lajos, Péterfy Samu, Várallyai Sámuel, Alapi István. Berekalja és Tompaházáról: Tompa József, Seregély Pál, Tamaska István, Rúzsa Pál. Pór-Ládonyiak: Kocsis János, Béres István, Hidegh István. Mesterháziak: Mesterházy Pál, Mesterházy Sándor, Kis Sámuel, Sárosi Pál, Ments Zsigmond, Mesterházy József, Béres János szt. györgyi. Csériek: Várallyai Pál, Seregély József, és Bálint, Fodor Zsigmond, Bernáth László, Kis Antal, Jánosfaiak: Hajba László és József, Varga István, Répcze-Szemereiek: Jugovits Lázár, Takáts Sándor, Jugovits Samu, Nagy János, Marton Kálmán, Torkos Elek, Fichtner János, Iván Imre, Farkas László. Sajtoskálból : Rupprecht Lajos." Eddig az adománylevél. A gyülekezet azonban nagylelkűségből még azon 840 Q-ölnyi területet is átengedte lelkészi hivatalának, melynek haszonélvezetét maga számára kötötte ki; sőt 1884-ben azt hiványilag is megerősítette. XVI. Hagyományok. Anyagiakban szegény ev. egyházunknak mindig biztos élő tőkéje volt ugyan híveinek hitbuzgósága, mely el nem fáradó áldozatkészséggel hozta meg egy hosszú századon át, évről-évre áldozatát a templom- és a népnevelés oltárára: mindamellett a közboldogitás nagy czélját csak akkor munkálhatja csüggedetlen kitartással bajban s vészben egyaránt, ha sem a mostoha évek sujtoló csapásainak, sem a hivek elhidegülő részvétlenségének soha kitéve nem lesz. A független, erős és szabad ev. egyház eszméje megköveteli az önállóságot az anyagiakban is. — Kegyelettel vesszük tehát tollúnkra azon nemes gondolkozású, áldozatkész egyének neveit, kik egyházuk iránt érzett hálájuknak az által adtak örökre emlékezetes kifejezést, hogy annak függetlenségét lelkes adományaik által előmozdítani igyekeztek. Szép emlék ez, és örök A temetőben felállított díszes síremléket romba dönti az idő, letörli a felvésett nevet s érdemet róla s a késő századok gyermeke a kegyelet