Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

III. Nagy-Geresd

11 annyira felbátorította a klérust, hogy: „alig oszlott szét az 1G87. országgyűlés, midőn a klérus az 1081-iki törvényt a protestánsok ellen alkalmazván . . . részint papokat, részint ezekkel egy értelmű hivatalnokokat küldött ki országszerte, mint királyi biztosokat, kik azoktól az 168 1. óta visszanyert (ilyen lehetett a szemerei s több Répczemelléki templom) vagy akkor még birtokukban maradt templomaikat s oskoláikat elszedték; lelkészeiket — a hol még ilyenek voltak, s azokat is, kik az 1681. t. cz. értelmében száműzetésükből viszszatértek — elűzték s rajtok mindenféle méltatlanságokat követtek el/'*) Egy ilyen — kir. biztosi minőségben működő bizottság, melynek tagjai kiválólag papok voltak — foglalta el, katonai erőhatalommal a nagy-geresdi s ns. ládonyi templomokat is, s velők egyidejűleg valószínű az e vidéken levő többi templomokat, mely utóbbiakat Tököly biztosai csak nem rég adtak vissza az evangélikusoknak. Azonban e visszafoglalás később történt, nem a soproni országgyűlés előtt, Vagy az alatt; sőt Nagy-Geresd s Ns. Ládony az 1681-iki országgyűlés után még kilencz évig megmaradt templomainak birtokában. Kétségtelenül igazolja e tényt a N. Geresd által 1721-ben benyújtott tanuvallatási iv, melynek 7. pontja alatt kérdezdetni kívánja a tanút: „tudja-e, hányan lehettek a személyek, kik elvették a templomot ennek (172 1) előtte harminczegy (169 0) esztendővel? — Ezen elvétel módozataírói magok az okmányok alább részletesebb felvilágosítást fognak nyújtani. Itt csak azt kívánjuk jelezni, mint tényt, hogy N. Geresd és Ns. I.ádony egyfolytában birta templomait az utolsó plebánusok (Geresden 1676.) eltávozása után 1690-ig. Hogy azonban a templomaitól megfosztott két gyülekezet ekkor sem hagyta ennyiben a dolgot; hanem mig egyrészt, sérelmeinek orvoslását a megyénél sürgette, majd a Felségnél kérelmezte, addig másrészt az elfoglalt templomok iránti jogait, a kir. biztosok eltávozása után — rövid idő alatt ismét sietett érvényesíteni: kitetszik ugy a hivatkozott s alább közlendő okmány 1. pontjából, mint magából a Károly-féle kir. rendeletből. E fellebbezés, sürgetés egyrészt, másfelől a sok huza-vona, idézés, halogatás a megyén, évekig elhúzódott. E közben kiütött a Rákóczyiéle szabadságharcz 1703-ban, mely a kisebb fontosságú ügyeket egészen háttérbe szorította, ugy hogy a figyelem, N. Geresd s Ns. Ládony ügyéről is — legalább egy időre — végkép elvonatott. E mozgalmak alatt a két gyülekezet — ugy látszik — háboritlanul élvezte jogait. Még a szatmári béke megkötése (1711.) után három évvel, 1714-b e n is zavartalanul folynak ügyei, lelkészek s tanítók hivataloskodnak körében s templomai érintetlenek. *) Pálfy Egyh. t. 184 1.