Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

III. A gyülekezet története, a XVIII. század első felében. A vallásgyakorlat megszüntetése 1756-ban. Mérges mint Tét filiája.

í 2 Iii. A gyülekezet története, a XVIII. század első felében. A vallásgyakorlat megszüntetése 1756-ban. Mérges mint Tét filiája. Sok megpróbáltatásban volt része a győrmegyei gyülekezeteknek a 17. században, de semmivel sem volt kőnnyebö a helyzetük a 18. században. A török kiűzetése után, 1700. körül, de különösen a kuruc háborúk után a győri kath. püspök, a káptalan, a jezsuiták a világi földesurakkal s a vármegyével összefogva, minden eszközzel arra törekesznek, hogy a protestantizmust kiirtsák. Elfoglalják a templomokat, elűzik a papokat, tanítókat. Különösen a töröktől visszafoglalt teriileteken kegyetlenkednek; felfogásuk szerint ezekre a helyekre nem terjed ki az 1681-i törvény s a szabad vallásgyakorlat. Egymásután elveszik Gyömöre, Kajár, Mórichida, Nagybaráti, Rábaszentmihály stb. vallásgyakorlatát s egyúttal elfoglalták az egyházi épületeket. A török által elpusztított ev. magyar községekbe pedig kath. németeket telepítettek (Sövényháza, Koroncó, Gyarmat, stb.). Az ev. lelkészek és tanítók Felpéc, Kispéc, Tét, Malomsok, Csikvánd, Bezi, Réti, Kapi s Mérges községekben maradhattak meg, később pedig a győrmegyei gyülekezetek száma ötre zsugorodott össze. Hogy milyen sorsa volt azután a lelkészeiktől, tanítóiktól megfosztott községekben az ev. híveknek, hogy milyen kegyetlen eszközökkel kényszerítették őket vallásuk elhagyására, az megtudható abból a jegyzőkönyvből, melyet a protestánsok kérelmére Pálffy nádor parancsa folytán Nedeczky József táblai hites jegyző vett fel, 1721. év március havában a tanúvallomásokról, amelyekben főképen azt kutatták, volt-e az illető gyülekezetekben Bécs megszállása, ill. az 1681-i soproni országgyűlés előtt vallásgyakorlat, pap vagy tanító. Mérgesből Pátka István 45 éves ev. lakost hallgatlak ki, aki bizonyította, hogy már Bécs megszállása előtt volt vallásgyakorlat úgy Mérgesben, mint Szentmihályon. Turchányi János feljegyzése szerint egy csécsényi katholikus ember is ilyen kedvezően vallott Mérgesre nézve. E század elején itt működő lelkészek közül csak Födémessy György nevét ismerjük, aki Fehérvár-csurgóról jött ide lelkésznek s akiről csak annyit tudunk még, hogy Károlyi István kispéci lelkészt esperesnek megválasztó kispéci gyűlés jegyzőkönyvét 1711. márc. 24-én már mint malomsoki lelkész irta alá. Utána tanítók működtek itt, kik a következők voltak: Cseh Gergely, Rogáts János és Zongor Márton. Mérges utolsó lelkésze ebben az időszakban a győri származású Kajári István volt, aki előzőleg Felpécen s 1716—24-ig Bezin volt tanító. Mérgesi lelkésszé az 1724. évben avatták fel a mérgesi gyülekezet és Bus István, földesúr kérelmére s Tóth Sipkovics