Beyer Fülöp: A marosvásárhelyi ág. hitv. ev. egyház keletkezése és százéves története. Marosvásárhely 1929.
Első lépések a tömörülésre és az egyházközség megalapítása
volna meg. Elnézte, hogy az irat csak „Copia", — amelyet a hivek az 1828. évi számadások szerint ebben az évben szereztek meg és lemásoltatásáért 51 krajcárt fizeltek, valószínűleg mellékletül egy abban az évben a városhoz beadott kérvényükhöz a canonica portio iránt. Maros-Vásárhely minden esetre már évszázadok óta volt oly forgalmas hely, hogy bennszülött polgárain kivül máshonnan jövő iparosok is próbáltak itt elhelyezkedni és itt letelepedtek. így nincs kizárva, hogy a reformáció «5ta .mindig élt itt egy néhány lutheránus ember, ámde semmi nyom nincs arra, hogy azok valami egyházi közösségbe tömörültek volna. Egyenként jöttek és családjuk az idők folyamán beleolvadt abba a ref. egyházba, amelyhez ők, nem lévén itt lutheránus egyház, csatlakoztak. Az itt levő hivek először 1818-ban tömörültek össze. Az 1829. február 8-án megkezdett jegyzőkönyv első lapján ugyanis ezt a megjegyzést olvassuk: „1818. az 6 di k 7=tőlfogva, a' hol ez az Ecclesia kezdet fundálódni, sokszor estenek ugyan gyűlések, de egyről sintsen Írásbéli jegyzés. Hanerrva mi folyt légyen olly gyűléssekben kőnyen kitalálható az itten fel jegyzet irássakbol. —" Az első tömörülésnek a napja is tehát teljesen meghatározott: ez 1818 szeptember 6-án történt. Ekkor alkottak meg egy*t>ap és tanító nélküli egyházi közösséget és anélkül, hogy bármely egyházhoz mint filia csatlakoztak volna, vagy hogy valamelyik esperességbe beléptek volna. Azóta lutheránus egyházi közösség mind a mai napig létezik; az egyházi számadások 1818 óta állandóan folynak. Az 1818. év szeptember 6-án keletkezett egyházi közösség kezdettől fogva arra törekedett, hogy magát állandósítsa s önálló egyházat alkosson. A fent emiitett jegyzőkönyv az 1829-ben még meglevő iratok között emlit egy szerződést, amelyet Zsidó Márton és az Ecclesia megbízottja, Sztakó György kötöttek 1819 április 22-én. Ez a szerződés már nincs meg. Adriányi sem találta sehol. Ámde az egyházi pénztári napló szerint ekkor 50 Rforintot adtak a kisutcabeli házra, később még 120 forintot. A városi irat4
