Beyer Fülöp: A marosvásárhelyi ág. hitv. ev. egyház keletkezése és százéves története. Marosvásárhely 1929.

Hunyady Imre (1866-1877.)

dét s igy az egyház mindkét nyelvét jól birta. Beiktatása május 4-én történt meg. Az 1866/67 tanév kezdetével megnyílt az ev. iskola és miután az 1868 őszén tartott országos egyházi közgyűlés a Főkonsistorium — illetőleg most már Landeskonsistorium — ideiglenes kiutalását állandósította, ezzel az iskola is állandósult. Hunyady Imre az iskolát saját lakásán tartotta. Az egyház ugyanis nemcsak, hogy a maga részéről a 30 forintnyi eddigi papifizetésen kivül a tanításért semmit sem fizetett, de az iskolaházat sem ürítette ki. Hunyady jó paedagogus volt. Iskolájának híre csakhamar elterjedt és 1868-ban a 11 ev. gyermeken kivül 20 idegen felekezetű gyermek iratkozott be. Lehet, hogy ezt a politikai változás is elősegítette. (1867-iki kiegyezés.) A paplak kicsinynek bizonyult. Az egyház végre 1869 május havában kiürítette az iskolaépületet és a julius 25-én tartolt gyűlésen a presbyterium uj iskola építésére tette meg a kezdő lépéseket. Majd pedig szeptember 6-án Gottschling János végzett tanítót megválasztotta a pap mellé, hogy a kezdő gyermekeket tanítsa. Azonban nem biztosított számára semmi fizetést sem s ő éppen ezért természetesen sohasem foglalta el állását. Hunyady Imre rátermettségét Maros-Vásárhely magyar társadalma honorálta. A kormánypárt választmányába beválasztották. A református Kollegium pedig az 1870/71. tanévtől kezdve évi 600 frt. fizetés mellett a német nyelv tanárává Választotta. Hunyady, hogy pap-tanitói állását is megtarthassa, a maga felelősségére és költségére Zakel Jánost alkalmazta segédtanítónak, majd a következő évben Both Györgyöt Hunyady Imre ezt a körülményt nem jelentette be a felettes egyházi hatóságnak, amiért később számos kellemetlensége támadt. Az iskola építése, miután a régi épület egyáltalán nem felelt meg, égető szükséggé vált. Erre a célra volt egy kis tőkéje az egyháznak az 1865. évi gyűjtésből; a Landeskonsistorium a szász nemzeti alapból 1866 óta évente állandóan 100 forintot adott erre a célra; a Gusztáv Adolf Egylet is többször adott segélyt (1872 végéig összértékben 740 forintot); 20