Jászay Károly: Magyar luteránus megmozdulások Cluj–Kolozsváron : 1798–1861. Kolozsvár 1937.

21 közepelte felismerte a magyarság növekedő erejét s az erőteljes fejlődésnek induló magyar szellemet. A magyarság hálás módon rótta le iránta tiszteletét. Gyönyörű szép, ötvös munkával díszített ezüst kelyhet s kehelytálcát adományozott a magyarul szónokló Hintz Györgynek. Ezt az ajándékkelyhet a Hintz-család ereklyeként őrzi s nemes hagyományként a családhoz tartozó minden újszülöttet ezzel a kehellyel keresztelnek meg. Az ajándékkehely családi szokást honosított meg, örök időre jelezve, hogy a német törzsű Hintz-család hitvallást tett magyarsága mellett. oldalán olvassuk: „Magyar istentiszteletet tartunk minden vasárnapon és ünnepnapon de. 10 órakor, német istentiszteletet tartunk minden hó első és harmadik vasárnapján de. 11 órakor." (L. ugyanezt az 1910. és 1912. évről szóló Értesítő 58. illetve 67. oldalán.) Az 1914. évről szóló Értesítő 14. oldalán ez áll: „A háború kitörése óta a kettős istentiszteletek oda módosultak, hogy minden hó első vasárnapján de. 10 órakor német, a hónap többi vasárnapján de. 10 órakor magyarnyelvű istentiszteleteket tartunk." Ezt a rendszert az tette szükségessé, hogy lelkészeink is bevonullak katonai szolgálatra és a lut. templomban az istentiszteletek megtartásában a magyar testvéregyházak felkért papjai is segédkeztek. 1918-ban az egyháztanácsi határozat ismét a régi rendet léptette életbe: .Minden vasárnap magyar nyelvű istentisztelet 10 órai kezdettel; minden hó első és harmadik vasárnapján de. 1/i 12 órai kezdettel németnyelvű istentisztelet." (L. Értesítő az 1917. évről. 36. 1.) Az Egyházközségi Bizottság 1924. április 10-i és 1924. augusztus 28-i ülésén kimondja, hogy minden hó első és harmedik vasárnapján magyarnyelvű, a második és negyedik vasárnapján németnyelvű istentisztelet tartassék. Hasonló paritásos alapon rendezi a sátoros ünnepek istentiszteleti sorrendjét is. így van ma is.