Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

I. A Gyülekezet története

— 6 -1708-ban Fűztői Benedek a prédikátor, aki — a hivek kérésére — iskolamesterből szenteltetett pappá. Utódja Csurgó György. Az ő hivataloskodásának vége azonban már az üldözések szomorú korszakába esik; 1729-ben elűzik hivatalából s Hőgyészbe, majd Hó'gyész pusztulásával Mesteribe menekül s ott hal meg saját jószágán. Csurgó György után még egy lelkésze volt a gyülekezetnek. Neve ezen bátor férfiúnak, aki az üldözések nehéz napjaiban, Csurgó György elűzése után is el merte fogadni a gyülekezet meghivását: Horváth Mihály. 1718-ban, Miaván szentelték fel papnak. (Azért Miaván, mert akkor a mi kerületünk már árva volt, nem lévén superintendense.) Tehát a legszebb férfi korban került a gyülekezet élére. De nem sokáig folytathatta hivatalát. Ugyanaz az ádáz ellenreformációi mozgalom, mely elődjét száműzte, őt sem sokáig tűrte meg hivatalában. 1781-ben, aug. 6-án őt is elűzték s az ő elűzésével a gyülekezetet is megsemmisítették. Templomát elvették, — máig is kath. templom — s nem lévén sem lelkész, sem templom, természetes, hogy elszéledt, megfogyatkozott az előbb erős nyáj is. Csak a legerősebbek, a sziklaerős hitűek maradtak meg s ezek lettek az 1783-ban újra alakuló gyülekezetnek fundamentumai! A somlyói gyülekezet pusztulásával egyidejűleg pusztulhatott el a többi szomszédos virágzó prot. gyülekezet is. Talán egész Kemenes alatt nem maradt meg több, mint a ns.-dömölki artikuláris gyülekezet. Oda jártak a mi hitőseink is templomba 1731-től egészen 1783-ig. 1783-ban ismét dereng a hajnal; megjelenik II. József császárnak türelmi parancsa, mely megengedi a szegény sokat zaklatott és üldözött protestánsoknak, hogy — bár torony és harangok nélkül — de mégis épithetnek templomot mindenütt, ahol elegendő számban és erővel vannak.