Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

VI. Anya- és leányegyházak viszonya

— 23 -venni. 1896-ban már egyházmegyére adják az ügy rendezését. De onnét is visszaküldik azzal, hogy várják be az uj gyülekezeti elnökség megválasztását, majd annak talán sikerül a kérdést békés uton rendezni. Sikerült is. Az uj egyházi elnökség mindjárt székfoglalása után, 1897 telén egy bizottságot neveztet ki, amely bizottság hosszas eszmecsere és számítás után a következő javaslatot terjeszti a közös gyülekezet közgyűlése elé: Az eddigi: 2/

3-os és adózási kulcs helyett jövőre minden néven nevezendő egyházi adó egyenlően vettessék ki anya és leányegyházi hivekre; és pedig felerészben gyónószemélyre, felerészben állami adóra. Igaz, hogy igy az anyagyiilekezetbeliek valamivel kevesebbet fizetnek, mint eddig, de azért mégis többet fizetnek, mint a filiák, mert ők adták a templom fundust, ők adták a lelkészi földeket; másrészt meg a filiák többfizetését indokolttá teszi az a körülmény, hogy igaz, hogy nekik a templomba vidékre kell menniök, de ha más funkczióra van szükségük a lelkészre, (gyóntatás, temetés) akkor ez nekik is éppen csak annyiba kerül, mint az anyagyülekezetbelieknek, amennyiben a lelkész a maga fogatján tartozik kimenni minden liliába, mindenféle egyházi funkczió végzésére. A lelkésznek lótarlási átalányát pedig az anyagyiilekezetbeliek is a íiliákkal egyformán fizetik. A közgyűlés — méltányolva a bizottság javaslatának indokait, — tekintetbe véve továbbá azt is, hogy ez által a gyülekezet adójának kezelése nagyon meg lesz könvnyitve, elfogadta a bizottság javaslatát. S igy 1897. óta ez az egyenlő teherviselési kulcs van érvényben a gyülekezetben. Ezóta az anya és filiák közti viszony is sokat javult! I)e azért még ma sem mondható igazán testvériesnek, — legfölebb csak mostoha testvérinek! Pedig nem volna sza-