Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

IV. Gyülekezeti tanítók

— 19 -zőkönyvileg is megörökítettük. Ugyanakkor a gyülekezet bizalma Takács Ferencz földbirtokos felé irányult, aki engedve az osztatlan közbizalomnak, a felügyelői hivatalt el is fogadta s azt mind a mai napig a legnagyobb lelkiismeretességgel és odaadással viseli. Templomépitésünk ügyét ő is szivén hordozá s fáradtságot nem ismerve, lankadatlan buzgalommal munkált közre, hogy templomunk mindenek megelégedésére megépülhessen. IV. Gyülekezeti tanítók. A gyülekezet legrégibb tanitöi közül a gyülekezet első megalakulása idejéből mindössze hatnak a nevét sikerült kikutatnom s ezek: 1. Hoytsi János kit 1696-ban emlitenek a régi írások; 2. Zimányi Mihály; 3. tüsztüi Benedek 1706-ban, kit annyira szerettek a hivek, hogy — miután a szükséges vizsgákat letette — megválasztották lelkészüknek is; 4. Szabó — Sartoris — Gergely; 5. Gazdag Ferenc ; 6. s egyúttal utolsó is: Zárnbó János. A gyülekezet pusztulásával elpusztult az iskola. Elűzték a tanítót is. S igy 1783-ig a híveknek sem lelkészük, sem tanítójuk nem volt. Sőt még a gyülekezet újjá alakulása után is jó darabig csak ideiglenes tanítói voltak. Sopronból hoztak tanuló ifjakat, a kik egy évig tanítottak, azután ismét visszamentek tanulmányaik folytatására. Ilyen ifjak voltak: Ballér István, Sebestyén deák, Polgár István, Kovács András, Molnár János, Somogyi Ferencz és Nagy István, akiket házsorban tartottak, — s valószínűleg: ez volt minden fizetésük. 1795-ben azonban ezt a koldusos állapotot is rendezik. Megválasztják rendes tanítónak: Simon mestert; ad-