Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

I. A Gyülekezet története

Mire a hivek Polgár István mesterüket Győrbe küldik német szó tanulása végett. Nem sokkal ezután meg azzal a kívánsággal állott elő a helytartó-tanács, hogy Somlyón u. n. mixta iskolát állítsanak fel, Duka is ide csatoltatván. Ez az iskola körülbelül megfelelt volna a mai községi iskoláknak, amennyiben az utasítás szerint az egyik teremben a lutheránus, a másikban pedig a pápista mester tanította volna a gyermekeket felekezeti különbség nélkül! A vallási tárgyakat pedig szerdán és szombaton tanította volna mindegyik felekezetnek tanítója a saját egyháza gyermekeinek. Bármily liberális volt is azonban ez a rendelet, mégsem tetszeti egyik félnek sem; revocáltak ellene; nem is lett belőle semmi sem. Közbe jött a császár halála és maradt minden a régiben! 1788-ban Ilrabovszky Sámuel szuperintendens vizitál a gyülekezetben. Kár, hogy a vizitálás eredményét nem örökítették meg. Egy 1789-ben megjelent császári rendelet engedélyt adott az egyes hitfelekezeteknek arra, hogy ott, ahol a harangok más hitfelekezettel közösek, a harangot a másik felekezetnek illő kárpótlása mellett, kizárólag az egyik felekezet szerezhesse meg. Ekkor vették meg hitőseink a máig is meglevő kis-harangot a katholikus atyafiaktól 25 Írtért, s a közös fundusról áthozták azt saját fundusukra, — állítólag a mai iskola elé, — ahol egészen 1853-ig, a torony megépítéséig egymagában szolgálta a gyülekezetet. 1858-ban a szerény haranglábról a diszes toronyba került s ott van mai napig is. Igaz, hogy hangját ma már nem igen hallatja, mert 1900-ban felváltotta a mai 6 mázsás nagy-harang. Azóta a történeti nevezetességű kis-harang a jól megérdemlett nyugalmat élvezi; csak éppen kis gyermekek kicsönditésére használtatik.