Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

Magasra lobogó lángok

6 jedt a reformáció Kemenesalján, így Hőgyészen és Genesen is. Az ismeretlenségnek azon a homályán, amely a gyülekezet keletkezését, életének első évtizedeit szemünk elől eltakarja, itt-ott átcsillan később egy~

egy történelmi adat fénye, amely előbbi feltevésünket igazolja és az itteni gyülekezet életébe némileg betekintést enged. Ilyen adat pl. az, hogy 1646. augusztus 13-án a büki zsinaton jelen van Hőgyészről Szentmihályfalvay János, a gyülekezet első ismert lelkésze, 1647. november 12-én pedig ugyancsak Hőgyészről Fodor János lelkész aláírja a Concordiakönyvet. 1661-ben Musay Gergely püspök által készített jegyzékben Hőgyész fel van véve, mint gyülekezet a többi gyülekezetekkel együtt. Ezen adatok világosan mutatják, hogy gyülekezet ezen időben már volt, a kezdet nehézségei után a maga rendes életét éli és a virágzás felé halad. Isten tüzet gyújtott itt és eköré az Istenkéz gyújtotta tűz köré sereglettek mind többen és többen az élet sötétségében és fagyasztó hidegében nem látó és didergő emberlelkek, hogy az élet országútján vándorlásukban a fénye mellett lássanak és a tüze mellett melegedjenek. Magasra lobogó lángok. „És megjelenék az Ür angyala tűznek lángjában ..." II. Mózes 3:2. Ahol Isten keze tüzet gyújt, ott nem parazsak pislognak, hanem lángok csapnak fel és magasra lobognak. Az 1690-es években alig hangzik el Asbóth János nemeskéri lelkésznek ajakáról a szétszórtság, szervezetlenség miatti panaszos szó: „Olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli nyáj, ki-ki az ő kénye, kedve szerint jár", Kemenesalja és a szomszéd vár-