Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

150 év határkövénél

40 Ha ez az érző szív megvan benned, úgy szívesen fogsz megajánlást tenni. Lelki édesanyád, egyházad kér. Nem alamizsnát, hanem szívből jövő adományt. Nem is kér, hanem alkalmat ad neked arra, hogy apáid templomának, a te templomodnak, gyermekeid templomának megjavításához te is hozzájárulhass! Isten, az apáid, a gyermekeid úgy fognak megáldani, vagy ellened vádat emelni, ahogyan a szívedet most meg fogod nyitni. „Uram szeretem a Te házadban való lakozást és a Te dicsőséged hajlékának helyét." (26. Zsolt. 8. v.) Az Egyházközség Elnöksége." A renoválás története. Gyülekezetünk minden családjának asztalára lehelyezett felhívásban rámutattunk arra, hogy ehhez a renováláshoz nem pénz kell elsősorban, hanem hálás szív. Mert hiába van valakinek pénze, ha az adakozáshoz szíve nincsen, nem fog adni, vagy kényszerből fog adni, de, ha valakit a szíve adakozásra indít, még ha nincs is miből adni, talán a szájától fogja meg a falatot, mégis fog adni. Mert a szíven keresztül nyílik meg mindig az ember pénztárcája. Ez a renoválás ennek mindennél beszédesebb igazolása. 1937. okt. 31-én kibocsátott fenti felhívásunkat nemcsak hőgyészi és gencsi híveinknek az asztalára helyeztük le, hanem kb. 130 helyre megküldöttük mindazoknak, akik gyülekezetünkből eltávoztak s a templomunk áldásaiban akár közvetlenül maguk, akár közvetve elődjeik által részesültek. 1937 nov. 7-én tartott közgyűlésünkön részletesen ismertettük híveink előtt azokat a javításokat, amiket feltétlenül el kell végeztetni, hogy templomunkat a jubileumra valamennyire rendbe tudjuk tenni. Múlhatatlanul szük-