Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

150 év határkövénél

37 28—30-án úgy Hőgyészen, mint Genesen erőszakkal elvették, a templomnélküliség borzasztó állapotában fél évszázadon át a templom utáni vágy emésztette őket? Csoda, hogy amikor a Türelmi Rendelet megjelent, nem tudtak addig nyugodni, amíg ennek a templomnak az építését el nem tudták kezdeni? S az egymásután feltornyosuló akadályokat, mint amilyen a saját egyházi adózásuk mellett a kath. egyházhoz való s kilenc évig tartó adózás, vagy hogy nem kisebb-e a távolság, mint amennyit a törvény a Magasihoz való csatlakozáshoz megkíván, egy gyalogjáró küldöttség által történt magasi-i útfellépés stb. le nem tudták győzni? Csoda-e, hogy a felszentelés után 150 éven át egymást követő nemzedékek számára ez a lemplom olyan lelki otthonná lett, amilyenre másutt sehol nem találhattak? Hisz ez az ő templomuk volt! És csoda-e, hogy most, amikor ez a nemzedék a templomszentelés 150 éves határkövéhez ért, olyan magától értetődő feladatnak látta ennek a lelki otthonnak, amelyben néhány dolgot kivéve 150 éves volt minden, ilyen mérvű renoválását? Bizony nem csoda! Azon a kötelezettségen túl, amit a templomnak saját életükben való jelentősége folytán éreztünk és érzünk, kötelezett erre egyrészt az Isten iránti hála a múltért, másrészt a felelősség a jövendőért. Ez a kötelezettség-érzés ránehezedett nemcsak a gyülekezet vezetőségének, hanem a gyülekezet minden tagjának a lelkére. Ez adott mindnyájunknak olyan indítást, hogy amikor a mult ősszel a reformáció ünnepén a renoválás érdekében az első lépést egy felhívás kibocsátásával megtettük s rá egy hétre november 7-én e tárgyban közgyűlést tartottunk, az egész gyülekezet egy emberként felelte: öreg templomunkat megrenováljuk s a renoválás költségeit vállaljuk!