Gömöry János: A kassai ág. hitv. ev. egyház keletkezésének vázlatos története. Kassa 1935.

emberiség — nem talávlán meg önállóságát az egyházban, egy új pogányságnak a karjaiba vetette magát. Tudósok, művészek és költők felújítják a régi római-görög műveltséget és csoda dolgokat produkálnak. Ez a szellemi mozgalom, amelyet renaissancenak neveznek — minden más, csak nem keresztyén. A baj az, hogy leglelkesebb pártfogói: a ker. egyház papi és világi fejedelmei, akiknek romlottsága a régi római császárok uralmára emlékeztet bennünket. Lutherről mondják, hogy lelki megnyugvást kereső, üdvösségre sóvárgó lelke Rómában nem tudott gyönyörködni a művészet halhatatlan alkotásaiban, melyekkel tele volt a Vatikán és Róma minden temploma; ő ezeket talán észre sem vette, mert Róma erkölcstelensége felháborodással töltötte el egész valóját. A renaissance fényét, ragyogását nem látta, de ennek bűnei undorral töltötték el. S Luther ezzel a véleményével nem állott egyedül. Épp a legnemesebb lelkek, a mélyebben látók reájönnek arra, hogy az emberiségre nézve ebből az újkori pogányságból a szabadulás utja nem lehet más, mint a teljes megújhodás, a köz- és magánéletnek az a megújhodása, az egyház ama reformja főben és tagokban, amelyet eddig a pápától és a zsinattól várt az emberiség, de hasztalanul. És csodálatos az Isten utja: a renaissance irói, akiket humanistáknak nevezünk — voltak azok, akik reávezették az emberiséget a keresztyén hit igazi forrására: a bibliára. Ezek a humanisták azok, akik latin, görög és héber tanulmányaik közben reájöttek arra, hogy a bibliát nem latinul irták, hanem az ótestámentumot héberül, az ujtestámentumot görögül. Beigazolták, hogy a Vulgata vagyis az a latin biblia, amelyet az egyház használ, rosszúl van lefordítva. Reájöttek arra is, hogy a biblia és az egyház tanításai között ellentét van. Erasmus volt ezeknek a humanista Íróknak szellemi vezére, mondhatnám koronázatlan királya. Lángelme volt, aki reájött arra, hogy a középkori világ zsákutcába került, meg is találta a szabadulás útját az evangéliumokban, de nem volt hajlandó a felismert igazságért sikra szállani, nem akarta nyugodt békés életét feláldozni, hiányzott belőle az a bátorság, főképen az a hegyeket mozgató hit, amely 5