Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

20 hűséges gonddal és hozzáértéssel ápolták dr. Schröder Gyula hitrokon orvos vezetése mellett. A győri és győrvidéki hivek olyan bőségesen ellátták a kórházat adományaikkal, hogy a szerető gondozás mellett elsőrendű ellátást tudtunk nyújtani szenvedő honfitársainknak. Volt is jóhire a szeretetházi kórháznak nemcsak a sebesültek között, de a hadvezetőségnél is. A megsokasodott teendők mellett a szokott munka sem szenvedett hiányt. Söt mivel az állami leánygimnázium internátusát a háborús nehézségek miatt nem tudták megnyitni, mi helyeztük el az odajáró vidéki leányokat az állami felszerelések kölcsönvétele mellett. Volt ez időben 40 is az internátusi növendékek száma. Ekkor küldte hozzánk szolgálatra a pozsonyi anyaház a harmadik diakonisszát, Tarján Róza nővért. A háborús évek vége felé azonban mind sűrűbben jelentkeztek nálunk is az általános bajok: élelem-, tüzelő- és ruhahiány és ezeknek nyomán a drágaság. Megjelent számadásunkban az első deficit 2726 korona összegben, mely egy év múlva már 8500 koronára emelkedett, úgyhogy a szeretetházi bizottság az 1918-ik tanév végén az internátus bezárását indítványozta. De a pénzügyi bizottság, mivel 20 leány jelentkezett felvételre, még fenntartotta az internátust. Egyes buzgó belmisszióegyesületi tagjaink élelmiszereket még tudtak a vidéken gyűjteni, de tüzelőanyagot a legszorgalmasabb utánjárás mellett sem lehetett beszerezni, azért az internátust 1919 január végén mégis kénytelenek voltunk megszüntetni. Csak az árvaházat tartottuk fenn minden áldozatra elkészülve. De ez se tartott sokáig. A pozsonyi anyaház visszahivott egy nővért s az intézetben csak 2 öreg és 10 árva maradt. Üresen álló helyiségeinket részben magánlakóknak adtuk ki, részben lefoglalta