Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

18 segítője volt Trauer Irén diakonissza. Az új épületben a szeretetmunka többfelé tagozódott. Az árvaházban volt 15 gyermek, a menházban 4 elaggott nő. Külön szobák voltak a magános nők befogadására,, hova elsőnek Szabóné Smikli Julianna költözött be

r aki hálából ingatlanait az egyházközségnek adományozta. Még azon év őszén megnyílt a leányinternátus is 25 vidéki középiskolás növendékkel, kik szerető otthont, gondos felügyeletet és lelki irányítást nyertek és pedig valláskülönbség nélkül. Tágas, világos dolgozó szobák, hálótermek, fürdőszobák, betegszoba, zeneterem, mind szépen, ízlésesen felszerelve, tették kedvessé, igazi otthonná az új házat. Egyedül a nagyterem mutatkozott kicsinynek már az első vallásos előadások alkalmával. Azt talán mondani is felesleges, hogy az új házba új szellem is költözött. Tisztaság, rend, munkásság, egymás szeretése és segítése tették kellemessé az ott tartózkodást, templomhangulatos megnyugvássá a naponkénti áhítatos istentiszteletek. Sokszor láttam, mikor egy kis árva, vagy leánynövendék szeretettel bújt a kedves nővér ölébe s olyan nehezére esett, hogy nem mondhatta neki: édesanyám. Pedig az volt. Ennek az értékmérése is az Isten országa statisztikájába tartozik. A már említett 15.000 korona gyűjtésen kívül ez időben adakoztak a Szeretetházra: Jents Ferenc 2000, özv. Kozma Kálmánné 2000, Mayer Nándor emlékére családja 2000, Varga Miklósné 400, A győri ev. egyházmegye Barcza Gézáné emlékére 200,. Relle Dániel 400 koronát. Mennyi könnyet lehet letörölni, mennyi bánatot eloszlatni, mennyi jót tenni a szeretettel nyújtott földi javakkal! Mikor ilyen szépen megindult a győri gyülekezetben a szeretetmunka, mikor az 1914. évi márciusi