Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

13 zást végezem. A munkatér tehát adva volt, csak munkatársakat kellett keresni. Ilyent találunk elsősorban szeretett felügyelő urunkban, Perlaky Elekben, aki, sajnos, betegeskedése miatt rövid idő múlva visszavonult az egyházvezetéstől, de búcsúzó beszédében már kitűzte a jövőben megvalósításra váró célokat: toronyépítés, nagyterem a vallásos előadások tartására, az árvaház kibővítése, leányotthon, diakonisszák alkalmazása. Méltó utódja volt a felügyelői székben dr. Fischer Sándor, akiben melegszívű, a változott idők vallási és társadalmi követelményeit megértő, energikus vezetőt nyert a gyülekezet. A Szegény és Árvaintézet helyiségei egyre alkalmatlanabbak lettek az öregek és árvák elhelyezésére, testi és lelki nevelésük irányítására. A buzgó árvaatya tanítói elfoglaltsága mellett nem tudott állandó felügyeletet gyakorolni a különféle jellemű és korú bennlakók felett. Az intézeti bizottság úgy akart a jelentkező bajokon segíteni, hogy egy hölgybizottságot választott, melynek tagjai felváltva látogatták az intézetet s felügyeltek a háztartás menetére és árvák nevelésére. Majd segítségükre jött az 1906. évben alakult Beimissziói Egyesület, mely Späth Gyuláné vezetése mellett különös gondjaiba fogadta a szegények és árvák ügyét. De legnagyobb baj volt az épület szűk és alkalmatlan volta az egyre többen jelentkező árvák befogadására. A város is ide akarta elhelyezni az általa gondozott evangélikus árvákat. A zsúfolt háló- és munkateremben nem lehetett kellő rendet és fegyelmet tartani, ami meglátszott a gyermekek hiányos iskolai előmenetelén és nem megfelelő magaviseletén. Elodázhatatlan volt tehát egy új árvaház építése. Erre a célra egyházközségünk a várostól kért megfelelő telket, ahol az árvaház mellett egy