Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

házunk s nyugvó porait áldhatja mindörökké, hogy az egyház legrégibb történetét igy megörökítve, azt a későbbi századok s utódok számára megőrizte s föntartotta. Itt látnivaló, hogy a történet szoros összefüggésben van a sorrendben nevezett lelkészek egyházi működésével : tartsuk meg ezen sorrendet továbbra is s amennyiben a már emiitett lelkészekről, az egyházi jegyzőkönyvek lapjain, még egyéb emlitésreméltó adat előfordul, azt a következőkben adom elő: A tanúbizonyságot tevő gutái öreg emberek az egyház első lelkészének Fiaskót mondják. Ezen Fiaskói a nógrádi esperességi gyűlés, melyet Dobrocson 1620-ik évi márczius 6-án tartottak, jegyzőkönyvében Fidélióni Jánosnak, *Flaska» papnak is nevezi, a ki Turopolyóról távozván, ott helyébe Zakalecz Mihály, Balassa Zsigmond kékkői várában udvari káplán, lett megválasztva. Az öreg emberek a gutái egyház második papjául Házikót (György) nevezik, azonban az esp. gyűlés fenti jegyzőkönyve, Guta második papjának Paulinus Mihályt einliti 1641-től, a ki közvetlen utóda volt Flaskának. Ugy ő róla magáról, mint lelkipásztori működéséről, a jegyzőkönyvekben semmit följegyezve nem találunk. A harmadik lelkész volt Hózik György, a kiről fentebb már történt emlités. Ugy a 2-dik, mint 3-dik lelkész működési ideje külön-külön pontosan meg nein határozható. A kettőjök lelkészkedése azonban 1641—1649-ig terjedő évekre esik, mert azután, mint negyedik lelkész Kártik Mátyás következik, a ki az esp. jegyzőkönyvbe az 1649. évi novemb. 4-én jegyezte be magát, mint gutái lelkész s itt lelkipásztorkodott 1682-ik évig. A gutái ev. egyház első canonica visitátiója Kártik Mátyás idejében volt 1657-ben, de nem Gután magán, hanem Szécsényben tartották, még pedig Lányi Dávid superintendens, breznóbányai lelkész által, a mint az a püspöki látogatás jegyzőkönyvének Il-ik kötetében a 251-ik lapon előfordul. Ezen Kártik Mátyásról az van mondva az esp. régi protocollum I. részének 61-ik oldalán, hogy az 1653-ik évi ápril hó 17-én Lesten tartott esp. közgyűlés, ezen lelkészt, Felső-Sztregováról, a hova törvény-ellenesen és az esperesség tudta nélkül távozott, vissza parancsolta Gutára. Az ő idejében volt a magyarhoni nagy vallásüldözés, midőn az evang. lelkészeket sorra börtönbe vetették, kínpadra és gályarabságra hurczolták.