Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

4 Ezen bevándorolt gutaiak, a jegyzőkönyvi adatok szerint, már letelepedésök korában, ágost. hitv. evangélikusok, azaz lutheránusok voltak s ezek legrégibb temploma Kis-Gután, körülbelül azon a dombon épült, melyen most Bartos István telkesgazda pajtája és szérűje van; a paplak pedig mellette, Guta patakján innen, a Kizúrféle telek tőszomszédságában; az iskola pedig ezen patakon tul, szemközt a paplakkal állott. Mindezen épületek fából voltak épitve s ép azért gyakran a tűzvész martalékává lettek. Az 1 742-ik évben, Balassovitz Gábor; Gutának jeles papja, az akkori legöregebb gutái emberek vallomását s tanúbizonyságát irásba foglalván, ezzel Guta községének és egyházának ősi eredetét és régi történetét az enyészettől megóvta s megőrizte századokra, évezredekre, az utókor számára. Ezen fontos okmányt hű fordításban itt közlöm, a mint következik : Mi Guta községének már aggkorú lakosai, Peti Máté 69 éves, Neczpál János 90 éves, Varga Istók 90 éves, Varga János 89 éves, Szuchy Tamás 92 éves, bizonyítjuk és valljuk, a nálunk még idősebb őseinktől nyert értesülésünk és tudomásunk szerint, hogy Guta községünkben, ezen helyen, ahol most épült, annak kezdete óta, semmiféle más, mint ágost. hitv. lutheránus-evangelikus Istenige hirdetői voltak. Mely bizonyságunkat következő módon és sorrendben tesszük és erősítjük: Amint Szulejmán török császár 1543. év körül Budavárát és városát hatalmába kerítette s néhány évig azután annak birtokában s országunk nagyobb részében uralkodván, látta, hogy minden környékbeli falu, az előzőleg dúló háborúkban egészen elpusztult s neki semmi hasznot sem hajt, elrendelte, hogy bárhonnan lakosok jöjjenek azon helyekre, s azokat elfoglalva, telepedjenek meg. A midőn is ezen helyek és faluk megszállása és megtelepítése után, még a legöregebb emberek sem emlékeznek itt Gután más, mint evangélikus papokra és prédikátorokra. Őseink emlegetik ezen gutái papok neveit is, u. m. elsőnek Flaskát, aki nekem, Peti Mártonnak «abávusom» — dédatyám — volt, azaz, az én atyámnak nagyatyja, Tu rop oly a község szülöttje, ahol még mai napig néhány utódja él. Élt pedig ezen Flaska 102 évet és itt Gután, a mi puszta templomunk mellett van eltemetve. Hivatalát viselte 1620—1641. évig.