Horvay Róbert: Debrecen evangélikusai. Debrecen 1939.
4. lankadás évei
16 zoltságot küld Debrecenbe Zelenka Pal, miskolci lelkész, egyházmegyei számvevőszéki, elnökkel az élén. A látogatást az esperes 1871 május l-re be is jelenti Debrecennek. Itt! a húsztagú vezetőségnek március 26-iki ülésén felolvassák az esperes levelét. Többen felszólalásukban kiemelik a vallásukhoz való buzgó ragaszkodásukat, de hangsúlyozzák azt is, hogy a református egyház szeretettel gondoskodik róluk, sc{t hiífeleink közül presbitereket is választ; hogy kevesen vannak s a lelkészi állással járó terheket nem bírják. Inkább iskolát kellene állítani, arra nagyobb szükség van. Erre a célra Sesztina. Lajos a őiiár meglevő vagyonhoz száz forintot ajánl fel. A bejelentett küldöttség idejövetelét feleslegesnek tartják. Ezt meg is írják az esperesnek. A tehetősebbek, tekintélyesebbek ilyen ijedt, lemondó felszólalása után a l öbbiek hallgatnak. Az iskola felállítása ügyében összeült bizottság is néhány hét múlva azzal osziik szét, hogy egyelőre ezt a terhet sem bírják és >a gyermeknevelésnek igen fontos ügyét boldogabb időkre hagyják.« A hívek áldozatkészsége és bátorsága nein volt valami nagy. 1873-ban két egyháztag megtagadja a református egyháztól a rájok kivetett adót, amit pedig a reformátusok addig, am ig szervezett evangelikus egyház Debrecenben nincs és az ilteni evangélikusok más egyháznak nem adófizető Lagjai, a teljesített egyházi és iskolai szolgálatokért az evangélikusoktól is megkövetelnek s közigazgatási úton be is hajtanak. A református Rhédey Lajos gróf 1874 december 30-án ötszáz forint értékű értékpapírt ajánl fel a debreceni evangelikus egyháznak azzal a kikötéssel, hogy az egyház rendben tartsa a Cegléd-útcai teinetőb/an nyugvó gyermekei sírboltját., ahol majd maga a gróf is nyugodni akar. Az egvhá? ezt elfogadta. Az egyházmegye részéről kiküldött bizottság 1874 május 15-én mégis megjelenhetett Debrecenben. Ekkor egyhangúlag kimondják^ hogy m,int Nyáregyháza leányegyháza, újra szeryvezkednek. Erre a célra azonnal 1650 forint alapítványt írtnak alá és 354 forint évi hozzájárulást. A g} rüjtést folytatják. A kormánytól elkérik a szerzetes rendek feloszlatása óta üresen álló, részben dohányraktárnak használt ferencrendi zárdát és kápolnát a Nagyvárad-aitcán, később az üresen álló sóhívatalt. Egyiket sem kapják meg.* A felajánlások befizetése lassan halad. Többen csak akkorra igérik a fizetést, ha majd a templom vagy az iskola meglesz. Az 1875-1877 években mindössze * A reformáció előtti ferencrendi zárda a mai Csapó-utca és a Dégenfeld-tér sarkán volt. A XVIII. század elején visszatelepített ferencesek a mai törvényszék helyén kaptak szállást. Ez utóbbit kérték az evangélikusok. Ennek az épületnek a szomszédságában volt a sóhivatal. Ezért a kettős telekért a város újabban a mai dohánygyár telkét adta cserébe a kincstárnak.
