Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

— 14 — pedig porrá égette a templomot, az iskolát, a lelkész-lakot s még vagy 125 ceglédi lakóházat, melléképületeivel együtt. Az egyház élén akkor Szabó Károly állott. Az ő hatalmas szervező akarata s a hívők áldozatkészségének kiapadhatatlan buzgósága a poraiból megélemedett főnix madárként az egyház szinte erejét meghaladó monumentális, kéttornyú templom építkezését kezdte meg s ugyancsak felépítette a többi megsemmisült középületeit is. Hild József, az esztergomi bazilikának híres tervezője Cegléd városát is gazdagabbá tette egy művészi alkotással, melynek méltóságteljes vonalai, hatalmas tömegének jól rendezett aránya és fensége észrevétlen bevésődött e város lakóinak lelkébe, kik az épülő művön tanulták a maguk erejét nagyobbra nevelni s hitük színvonalát az épülethez mérni. 1835-ben kezdődött meg a templom első építése s tartott 1870-ig, akkor hosszabb szünet állott be, míg végül Balázs Ernő 1895—96-ban a régi, tiszta renaissance stílusú tervtől némileg eltérve 80.000 frt. költséggel az építkezést befejezte s a kupolát, meg a 2 csonka tornyot és a templom oldalfalait mai alakjában kiképezte. A templomépítés összes költségei közel járnak — az ingyen munkát nem is számítva — a 360.000 forinthoz. Kár, hogy akusztikája nem tökéletes, belseje a hangot sok helyen kettősen veri vissza. A torony magassága 48 méter, a kupoláé 50. 1847-ben megépült Pest—Szolnok között a tiszai vasút. Az ezen megindult eleven élet az ország központjához juttatta közelebb Ceglédet s szellemi látókörét nagyban növelte. A jobbágyság eltörlése pedig gazdaságilag erősítette meg e város lakosságát. A mult században végrehajtott egészséges és kedvező birtokmegoszlás és sokféle munkaalkalom, a lakosság vállalkozó kedvében, független és erőteljes életében sokszor megnyilvánult és vált tisztességére a város nevének is. Ez az időszak pedig újra alkalmat adott annak felemelő megismerésére, hogy az élet nem csupán alkalmazkodásból áll, hanem sokszor a nagy emberi és nemzeti ideálok mellett való rendületlen és törhetetlen megállás által halad előbbre ! Az 1848—49-iki események nem találták készületlenül e város lakosságát, az akkori időszak történelmi jelentőségéből a babér nagyrésze e város vezetőit illeti. S ennek a szellemnek hű tükre, hogy Szabó Károly ref. lelkész nevét a nemzeti kegyelet egybefonva őrzi Bobory János r. kath. plébánoséval, kik gondolkodásukat ez események színvonalára emelve, mindketten élére állottak annak a küzdelemnek, melynek célja a magyarság erőinek fokozása és a haladás ügyének áldozatos védelme volt. Az ő útmutató példaadásuk jegyzette el ezt a várost a kossuthi gondolattal, az életképes nemzeteknek a saját erőibe vetett ösztönszerű bizalmának pótolhatatlan hitével. Kibékíthetetlen politikai hitvallásuk, szomorú és kínos várfogságuk csak