Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Ünnepségünk visszhangja

- 127 seggel visszatekintő eklézsiát, amely, amikor Istennek hálát adva bensőségesen jubilál, egyszersmind a négy évtizeddel ezelőtt az élők sorából elköltözött nagy lelki gondozója áldott emlékének a kegyelet szövétnekét meggyújtja, — az örökébe és méltóan nyomdokaiba lépett hű pásztornak, valamint az oktatás terén az ő derék munkatársának az elismerés pálmáját átnyújtani kívánja. Ez ünnepélyes órákban elmereng lelkem a múlton. Emlékezzünk régiekről . . . emeljük fel kissé a múltnak négyszázéves fátyolát, amely oly sok örömnek, bizakodásnak fénylő csillaga; de még sokkal több szenvedésnek, küzdelemnek szemfedele. A nagy megújhodás nem egy nap ment végbe s a reformáció nem egyszerre s rögtönösen terjedt el; először csak észrevétlen szűrődött be a lelkekbe; első eredménye az erkölcsök bizonyos szelídülése volt — írja Kálvin hazájának egy nagy tudósa. Hogy hazánkban miként indult meg a reformáció, kövessük — a jelen ünnepélyes alkalom hatása alatt — egykori tudós és tiszteletes superintendensünknek Pathai Sámuelnek az Úr 1647. esztendejének szeptember hava 10. napján „az új naptár szerint" keltezett krónikaszerű feljegyzését, habár csak vázlatosan. Először is sajnálattal említi, hogy az egyházak akkori prédikátorai, vagy mások is, a reformáció kezdetéről semmi emlékezetes dolgot írásban nem hagytak; de ha hagytak is, az idők viszontagságai nem engedték, hogy azok hozzánkig eljussanak. Papírra tette azonban mégis, úgy amint neki a régiek közül azok, akik még abban az időben éltek, beszélték, hogy Sztárai Mihály az ország délvidékein miként terjesztette el az újított hitet. Szónoklataiban hirdetni kezdé az evangéliumot, elsőben Dávid zsoltárait, amelyek közúl a kiválóbbakat szép átdolgozásban hazai nyelvre tette át s amelyeket mai nap is használunk, — nagy buzgósággal és lelket megragadólag énekelte a nép előtt. Magas, csengő hanggal lévén megáldva, énekeivel annyira felbuzdította a népet, amely azelőtt ilyet soha nem hallott, hogy az a környékből is mindenfelől és oly nagy számmal tódult hozzá, hogy alig lehetett közelébe férni; s mind szélesebb területen hirtelen elterjedt a hír, hogy új vallás támadt, amelyről még az atyák sem hallottak soha, s mikor látta Sztárai, hogy a tudatlan nép oktatására elérkezett a kedvező alkalom, de szükséges is, hogy az igaz vallást és az evangéliumi igazságot feltárja előtte: akként alkalmazta beszédeit, hogy azokban az igazságot a legvilágosabban tüntesse fel. Fellépése oly hatással volt a népre, hogy a római katholikus frátereket, papokat és szerzeteseket eleresztve, a pápától elszakadtak, — az egyházat Sztárainak adták át. Nagyemlékű superintendensünk olyan értékes feljegyzést is tett, ami bennünket itt közvetlen közelről érint, midőn írja, hogy „míg az ország boldogabb állapotban volt" — kétségtelenül a