Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

III. A belső élet alakulása 50 éven át

bizonyítványa, a bizonyítvány kényszere sem tartotta fenn a» munkakedvet: itt igazán csupán a tanár személyes hatásaitudott érdeklődési és munkát kiváltani. Látni kellett azonban az iskola vezetőségének azt is, hogy néha sok mulasztás következtében nem vettek egyes tanulók részt az együttes munkában. Már pedig e modern iskola az ottléteit megkívánta a tanulóktól, hiszen a legtöbb tárgyban tankönyvet sem tudott segítségül adni (ezért nem vett fel magántanulókat sem). Az 1924/5. év végén ezt mondja az értesítő: »A mi szabadabb tanítási módszerünk nagyobb intelligenciát kíván a növendékektől, mint a sablonos intézeti szigorúság,« hazulról is táplált buzgalom hiányát panaszolja ugyanez, hogy a tanítás kénytelen nélkülözni a szülői ház támogatását, mert a szülőknek nincs helyes képük az új iskoláról és munkájáról. Ezt a helytelen képet mutatják a mai irodalomban is megmegjelenő alkotások, melyek a tanár és iskola munkájáról szólnak: még mindig notesszel megfélemlített tanulókról beszélnek. A megszokott nyelvi, rajz. zongora és más hasonló tanfolyamokon kívül a Veres Pálné-intézet olyanok részére rendezeti pár, két-három hónapos tanfolyamokat, kik a IV. polgári, vagy a továbbképző harmadik évfolyam, esetleg érettségi után tovább akarták magukat művelni, azonban erről bizonyítványt nem kívántak. 1923—8-ig, tehát öt éven át voltak ilyen tanfolyamok a téli hónapokban; ezeknek a tárgyai először is nemzetiek voltak. így magyar irodalom: Dr. Lersch Ernő a magyar líra és regény újabb művelőiről, majd ál

1talában az újabb irodalomról adott elő két tanfolyamon, Dr. Láng Margit a magyar művészetről vetített képekkel szolgálta ugyanezt a célt. Általános érdeklődésre számítottak a világirodalmi eilőadások, melyeket Dr. Szelényi Ödön kezdett a modern drámával, majd általában a modern világirodalommal, folytatott Dr. Böhm Dezső, s befejezett újra Szelényi az utolsó sorozatban. Ugyanilyen érdeklődést keltettek Dr. Láng Mirgite.lőadásai a modern festészetről négy sorozaton át; Szelényi a jelentkezettek kívánságára az okkultizmusról is adott elő kétszer, esztétikai kérdéseket és legújabb filozófiai irányokat jellemzett egy-egyszer. Ugyancsak a közkívánalomnak szólt Dr. Böhm előadása Wagnerről és követőiről zenei bemutatásokkal, s Dr. Bexheft Ármin előadásai a betegápolásról és első segélynyújtásról. És itt szeretettel kell megállanunk Dr. Szelényi Ödön emlékezete mellett, ki lelkes munkájával középpontja volt e tanfolyamoknak, ki mindig és minden tárgyban le tudta kötni hallgatói érdeklődését és serkenteni tudta őket olvasásra és továbbtanulásra. S tulajdonképpen ez volt e tanfolyamok célja. A résztvevők száma azonban állandóan kevesbedett; de nehogy azt higyjük, hogy ez csak az elméleti tanfolyamoknál volt így. Hiszen évek során virágzott Schöpflin 26