Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.
III. A belső élet alakulása 50 éven át
Tgv volt ez akkor a fiúgimnáziumban is: magyarázata e békés szellem mellett az iskolák jó hírneve is. Talán lesznek olyanok, akik nem látják, mennyire fontos az, hogy a mi kis egyházunk a másvallásúakat magához vonzza: ebben az iskolák munkája nagy segítő volt mindenkor, mert akik a mi iskoláinkból kerültek ki, nem voltak, nem lehettek többé egyházunknak ellenségei, hanem ellenkezőleg, saját körükben megértő barátai lettek. Az összhang a tanári kar munkájában látható meg, és ez az iskola igazi értéke. Mikor 1931. tavaszán D. Raffay Sándor püspök Hittrich Ödön ny. főigazgató, kerületi tanfelügyelő társaságában hivatalos, kanonika vizitáción látogatta meg a kollégiumot, szinte csodálkozással állapította meg, hogy milyen egységes szellem van ez iskolában, milyen egységes a tanítás és nevelés munkája. Meglepetés volt ez számára, mivel a i'kiollégium nagy tantestületében a régi polgári kipróbált erői mellett a Veres Pálné-intézet kiváló tanárai foglaltak helyet, ezekhez azonban újak is csatlakoztak; képesítésre nézve voltak polgári iskolára, tanítóképzőre, középiskolára képesítettek és nyelvmesterek egyaránt. Régebben szinte természétes volt, hogy a polgári iskolai kis testület, mely hét rendes tanárból állott, egyöntetű munkában ölelkezett. — Hogy ezt észrevették az illetékesek is, főleg a szülők, mutatja az 1914. évi június 18-án tartott úu n. vizsgabiztosi értekezlet. Ezeken az értekezleteken megjelentek a szülők is, és a vizsgálatokon tapasztaltakról folytattak megbeszélést: ez is, mint ? 'szülői értekezletek, közelebb kívánta hozni a szülői házat az iskolához. Az említett ülésről a tanári értekezletek jegyzőkönyve ezt mondja: »Iskolánk beléletének egyik erőssége és ékessége azon harmónia, mely a tanszemélyzet és a gyermeksereg között fennáll.« Két évtized múlva a látogató püspök is megállapította, hogy meglátta a gyermekszemekből tanárai felé kisugárzó szeretetet: ezt nem lehet mutatni, ezt nem lehet tettetni, ez őszinte. Ez az érték volt meg mindig a Deák'-téri iskolában, a Veres Pálné-utcaiban is, s reméljük, meglesz ezentúl is a kollégium, majd gimnázium munkájában. A tanárok munkájának egyöntetűségét emelni hivatottak 1928 '9.-től az ú. n. nyilvános tanítási órák. Ezeket Böhm igazgató az evangélikus fiúgimnázium gyakorlati érzékű nagy igazgatójának Rátz Lászlónak tanításából hozta magával. Rátz honosította meg ez órákat a mintagimnázium mintatanításai nvomán intézetében. Ezeken az órákon minden tanár megjelenik, ha vannak gyakorló tanárjelöltek, (mint pl. 193 1 / 2; ben), azok is ott vannak, s közvetlen szemlélet útján ismeri meg tanártársa módszerét, a tanulók magatartását más tanár óráján. Ezek útján, meg a kölcsönös (a kettős elhelyezés engedte mértékben végrehajtott) hospitálás útján fejlődhetett ki az az egység, mely állami, községi, vagy egyéb 19
