Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

8 Az emiitett földbirtokos ur szivesen rendelkezésére bocsátotta hitfeleinek a kért épületet. Miután azt szépen kitisztogatták s minden tekintetben méltóvá tették a legszentebb cselekvényekhez, 1785. november 13-án megtartották, igaz buzgósággal, nagy lelki örömmel az első isteni tiszteletet. Ez az istállóból átalakított imaház a mostani lelkészlak udvarán lehetett, mely a Zmeskáloknak háza volt. A feléledés után a gyülekezetnek első — de nem licentiatus — tanítója Dobsa János, kit Téthről hoztak Bezibe. 1786. május 24-éig maga lévén, addig „mind a könyörgéstételt, mind az éneklést és prédikálást a gyülekezet között helyesen végbevitteUgyanazon év október 28-án Csernyére távozott, ahova lelkésznek lőn felavatva. Minden igyekezete azonban az volt a bezii és enesei híveknek, hogy rendes tanító mellett rendes lelkipásztor működjék. „Superin tendens urunkat sokszor unszollottuk, hogy rendeljen valahonnét egy érdemes lelki tanítót közinkben." A superintendes ajánlatára a pápai gyülekezetnek egy fiatal tanítóját, felpéci születésü Pápai Istvánt hivták meg, kinek Téthen tartott próbabeszéde igen megtetszett s ide rendes lelkipásztorul felavatták. 1786. május 25-én áldozó csütörtökön tartotta beköszöntő beszédét. „Egyházi hivatalját igen helyesen és tisztességesen kezdte folytatniIgen, csak kezdte, mert még ugyanazon évben december 14-én a hivek kimondhatatlan fájdalmára meghalt. Mellette Dobsa János távozása után Szalay János nevü tanitó hivataloskodott. Pápai István idejétől kezdve az anyakönyvek ismét rendesen vezettettek. Második lelkész Perlaky Gábor. Várpalotáról, hol mint tanitó működött hivaték Bezibe. A meghívásnak engedve, miután Téthen lelkésszé szenteltetett, 1787. február 2-án foglalta el állását. Mindjárt hivatoloskodásának kezdetén ezzel a meglepő kijelentéssal állott elő: „Atyafiak! templomot, paplakot és tanitólakot építünk." Nagy volt erre a csudálkozás. Mindenki ezt kérdezte : de hát miből? „Jó az Isten majd megsegít," szokta felelni Perlaky a kérdezősködőknek. S ime az ő buzgósága, lankadást nem ismerő, másokat lelkesíteni tudó tevékenysége kivitte — a mit a beziek még csak remélni sem mertek — hogy ugyanazon év julius 17-én, a már májusban kimért helyen letették a templom alapkövét a gyülekezet áhítatos éneklése és Perlaky lélekemelő imádsága