Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

15 pedig az 1900-ik évtől kezdve nyolc éven át töltötte be e hivatalt, vallásszeretettel, lelkiismeretes pontossággal. Helyébe lépett id. Bősze György gazda. A presbitérium s egyszersmind iskolaszék tagjai: id. Pap János, id. Pap Ferenc, Böröczky János, Erdős Sándor, Szarka Pál, Nagy Mihály, Szakáll István, Tüskés Pál, Gősi Márton, id. Bősze György, Szalay Károly. Egyházfi: Mikolás Pál. * Tekintve a hitbuzgóságot, a vallásosságot, örömmel mondhatjuk el, hogy — csekély kivétellel — olthatatlan lánggal él az a szivekben. A nagy többség megértvén a zsoltár-iró szavait: „Uram, szeretem a Te házadban való lakásomat és a Te dicsőséged hajlékának helyét", szorgalmatosan és áhítattal látogatja Istennek házát, ugy vasárnapokon, mint egyéb ünnepeken. A családi körökben is gyakori a szivet-lelket megható házi isteni tisztelet. Vegyék szivükre és kövessék a nagy többség eme szép példáját azok a néhányak, kik nem csak a nyári szorgos munkaidőben, de máskor is, a vasárnapi isteni tisztelet idejét hétköznapi dologra használják. Nem lehet áldás oly munkán, melyet akkor végez az ember, mikor az ünnepi harangok szavai bennünket istenimádásra késztetnek. Adjuk meg a világnak a mi a világé, testünknek a mi a testté, de mindenek előtt és mindenek felett Istennek a mi az Istené, mert hiszen csak Ö tőle száll alá az áldás, minden jó adomány és tökéletes ajándék. Az egyházi tartozásokat a hivek legnagyobb része pontos időre befizeti, bár a közelmúlt esztendőkben a sors több nehéz terheket rótt reájuk. Az 1900-ik évben a lelkészlak melléképületei bedőltek. Újra kellett azokat épiteni. 1901-ben összeomlással fenyegetett a lelkészlak teteje. Egészen uj fedél alá vétetett. Templomtetőt, templomot kivül-belül és a tanitólakot tetemes költséggel renováltattuk. Régi orgonánk is hasznavehetetlenné vált, helyette egy újnak beszerzéséről gondoskodtunk. Ez alkalommal tapasztalhattuk igazán, hogy vannak gyülekezetünknek — és pedig szép számmal — templomért, vallásért lelkesülni tudó, hitbuzgó tagjai, kik örömmel hozták a szent célra szives adományaikat. A jókedvű adakozót szereti az Isten, de kell, hogy tisztelje őket az ember is. Megérdemlik ők, hogy neveiket az utókor számára Aranykönyvünkben megörökítsük.