Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

11 vallása, mert ez igy tanit: szeressed felebarátodat, sőt szeressed ellenségedet is ! Ugyanis a lélekemelő ünnepen egybesereglett s a lelkesedéstől áthatott hivek offertoriumot tartottak, a minek jövödelme igen szép összeget tett ki, ezt azután testvériesen elosztották az evangelikus és katholikus szegények között. 1818-ban Szent-György napjának hajnalán tüz ütött ki a faluban, s az óriási szélviharban oly borzasztó erővel dühöngött, hogy rövid néhány óra alatt elpusztította a község legnagyobb részét. A templom, lelkészlak és tanitólak csudálatos módon sértetlenek maradtak, a harangláb azonban elégett, a harangok pedig megrongálódtak. Két, a katholikus testvérekkel eddig szép békességben használt harangjuk volt a bezieknek. A tűzvész után az evangélikusok felszólították a kath. híveket, akarnak-e ezután is a harangokat illetőleg velük közösségben maradni? De nem feleltek. A többszöri kérdésre is csak huzták-halasztották a dolgot. Egyik nap azután arra virradtak az evangélikusok, hogy a nagyobbik harang — köd előttem, köd utánnam — eltűnt. Volt meglepetés! Kutatták mindenfelé, nem találták. Végre is gyanakodni kezdtek, nem-e vitték el a katholikusok ? S im, a gyanú igaznak bizonyult. A harangot Mendel János győri harangöntőnél találták meg, ki azt akkor már a katholikusok számára újra meg is öntötte. Mindez nyilvánosságra jővén, a katholikusok kényszerítve lőnek az evangélikusokkal való egyezkedésre. Többszöri sikertelen összejövetel után végre az újra öntött nagyobbik harang — arról a szentképek és feliratok levétetvén — az evangélikusoknak, a kisebbik pedig a katholikusoknak Ítéltetett oda. Az egyezség-levél mind e mái napig feltalálható levéltárunkban. Csakhogy — jellemző az akkori korra — az evang. híveknek, bár a legnagyobb részt az ő pénzük volt a harangokban, 150 forintot kellet a kisebbikre rá adni, a nagyobbiknak újraöntését pedig 213 forinttal jól megfizetni. Mit volt, mit tenni, megadták. Hozzászámítva az eddig emiitett költséghez ni ég több kisebb kiadást, az ev. híveknek 382 frt 18 krba került, hogy saját 220 fontos harangjukat visszakapták, vagyis a szó teljes értelmében újra meg kellett azt venniök. De az egy haranggal való harangozás, a templomba menetel idejére nézve sokszor megtévesztette az embereket, nem tudván hányadik a harangszó. Azért nemsokára — 1825-ben — az előbbi mellé egy másikat és pedig 113 fontosat öntetett a gyülekezet. Megjegyzendő, hogy ugy a nagyobbik harang újraöntésének költsége, valamint a kisebbik harang ára, nem kivetés, hanem