Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

45 ozélját nem tudta elérni, szitkok s átkok közepette eltávozott a beteg ágyától. Másnap reggel Orosz György betegsegéd meghalt, s Rot haridesz Sámuel késes mester haladéktalanul elment a város bírájához, hogy segédje elhunytát bejelentse, s alázatosan kérje annak eltemettetését. A város birája úgy őt mint a czéh többi mesterét elküldötte a felső házban (Oberhaus) lakó jezsuita főnökhöz, s mindnyájan kérték Dell Mihály házfőnököt, engedné meg az elhunyt tisztességes eltemettetését. A jezsuita házfőnök oda nyi latkozott, hogy az elhunyt holt teteme nem érdemli meg az eltemettetést, hanem hogy méltó az akasztófára. Másnap ugyanezt a kérést megismételték, hogy tekintettel a pünkösdi ünnepekre, s miután már a hulla oszlásnak indult, azt a kérést terjesztették elő a jezsuita házfőnökhöz, jelölne ki a városon kívül egy helyet, a hol a holttetem eltemethető lenne A jezsuita házfőnök kemény szavakkal oda nyilatkozott, hogy a holttetem eltemettetését nem engedélyezi, de ahhoz hozzájárul, hogy ne koporsóban, hanem két deszka között szekéren, éjnek idején, közönséges és becstelen emberek által vitessék ki a városon kívül eső helyre, s ott