Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

42 hatáskörébe, s ő csak annyit mondhat, hogy mind azok a városi lakosok kik áthágják a jezsuiták parancsait s rendeletét, 10 katonát kapnak elszállásolásra. Az özvegy kérelme meghallgattatást — hogy férjét tisztességesen eltemettesse — nem nyert, ennek folytán május 20-án Quendel Mihály polgár holtteste harangszó és kiséret nélkül, néhány felfogadott paraszt által a városból kivitetett s az országút mellett hevenyében ásott gödörbe helyeztetett, mivel azonban a sírt ásó férfiak félelemből eredett sietségben a sírt szűkre ásták ki, a holttestet újból ki kellett venni, s a sírt utólag kibővíteni. Junius 25-én hasonló módon temettetett el Gall Mátyás asztalos mesternek elhunyt neje Zsuzsanna A jezsuiták a rokonok kérelmére eleinte hajlandók voltak teljesíteni, hogy az elhunyt holtteste a városi kertben harangszó nélkül temettessék el, a temetés napján azonban midőn már a sír készen volt az eltemettetést megtiltották azon oknál fogva, hogy e kert csak megtért lutheránusok temető helye. Augusztus 11-én Wittmann Frigyes holtteste napszámosok által a nyílt mezőre vittetett az ott előre elkészített sírba való eltemetés céljából.