Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

26 Miután meggyőződést szerzett arról, hogy mily makacsul ragaszkodnak ÍIZ evangélikusok hitükhöz s a városok tanácsai mily szívósan védik a lakosság érdekeit, más utat és módot választott a katholikus egyház visszaállítására. A bányavárosokba Seidel János és Zimmerius János jezsuitákat küldötte hogy az elpártolt híveket visszatérésre serkentsék, s a városi tanácsokat felhívta, hogy azokat jól fogadják s templomaikban prédikálni engedjék. A bányavárosok 1562. márczius 1-én tartott gyűléseiken feliratot intéztek az érsekhez, melyben kifejtették, hogy nekik a jezsuitákra nincs szükségük, mivel lelkészeik kizárólag Istennek buzgó igéjét hirdetik, s ezen valláshoz a lakosok zöme ragaszkodik, s minden erőszakoskodás csak viszszatetszést szülne, s ezért a városi hatóságok a felelőséget nein vállalhatják. Oláh Miklós érseket nagyon bántotta a városi tanácsok eme eljárása, s Ferdinánd királynál panaszt einelt, s rábirta egy rendelet kiadására, melyben helyteleníti a bányavárosok eljárását, hogy a jezsuitáknak nem engedték meg a templomokban való prédikálást, s elrendelte, hogy a jövőben nyissák ki a templomok kapuit a jezsuiták