Hajdu Lajos: A besztercebányai ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. Besztercebánya, 1918.

24 Hogy legalább a sátoros ünnepeken az istentiszteletek rendesen legyenek elvégezve, úgy a tanács bizonyos Ciprianus nevü egyént felszóllitott fel, hogy a húsvéti és pünkösdi ünnepeken prédikáljon November havában újra keresett megfelelő egyént s találtak is Meitzer Gergely szepesváraljai iskolamester személyében, ki Wittenbergben Dr. Pomeranius által lelkésszé szenteltetett, ki a német ajkú hivek vallásos szükségleteinek kielégitétéséről gondoskodott. A beszterczebányai egyház újból folyamodott Csmel Gergely szabadon bocsáttatásáért s Oláh Miklós helyt adott e kérelemnek azzal a megszorítással, hogy a városi tanácsot október 25-én kelt leiratában értesítette, miszerint csak oly lelkészeket választhatnak kik a katholikus egyház hivei, s őt főpapjuknak elismerik. Oláh Miklós újból gyűlést hivott össze Nagyszombatba, de a városi tanács lelkészeit nem engedte oda, hanem arra kérte az akkor éppen Beszterczebányán időző fődékánt, egyezne bele abba, hogy a lelkészek ne menjenek a nagyszombati gyűlésre, hanem hogy tegye kötelességükké a gyűlés bevégezése után az érsek szine előtt meg jelenni. Midőn erről Oláh Miklós értesült